Középiskolai tanulmányait
Budapesten, felsőfokú tanulmányit
Mosonmagyaróváron végezte.
1944-1946 között dolgozott először -
Baintner Károly professzor mellett -
Mosonmagyaróváron mint kutatómérnök.
1946-1947-ben az Országos Termelési Bizottság helyi kirendeltségén dolgozott.
1948-1952-ben a Földművelésügyi Minisztérium Szakoktatási Főigazgatóságán dolgozott. 1948-ban tanári képesítést szerzett, majd vidéki gyakorlaton volt.
1952-1954-ben a helyi Mezőgazdasági Technikumban tanított.
1954-től haláláig az újrainduló
mosonmagyaróvári felsőoktatásban tevékenykedett. Közben 1959-ben
Gödöllőn doktorált.
1967-ben kandidátusi, 1992-ben nagydoktori fokozatot ért el.
Kutatómunkáját a baromfitenyésztésben kezdte, később a szarvasmarha-tenyésztés lett a fő kutatási területe.
Takarmányozási, munkaszervezési, fejési, genetikai kutatásokat folytatott.
32 éven át vezette az egyetem állattenyésztési tanszékét. Egyetemi tanárként szarvasmarha-tenyésztést és kisállattenyésztést adott elő.
12 könyve, könyvrészlete és jegyzete jelent meg. Félszáz hazai és hat külföldi tudományos publikációja jelent meg.
Ugyancsak 50 körüli volt a népszerűsítő cikkeinek és leírt rádióelőadásainak száma.
Munkásságát 11 kitüntetéssel is elismerték. Sírja a
magyaróvári temetőben található.