Tanulmányait
Budapesten végezte, s a postatiszti tanfolyam befejeztével ugyanitt dolgozott két postahivatalban 15 évig. Az I. világháborúban a fővárosi 72. számú tábori posta gyűjtőállomásának a csoportvezetője volt. Itteni működéséért a kereskedelmi minisztertől 1917-ben elismerést kapott. 1926. szeptember 4-én nevezték ki a
magyaróvári postahivatal főnökévé.
E minőségében több szakelőadást tartott. 1940-ben
Győrbe helyezték s kinevezték a pályaudvari posta igazgatójává. Élénk társadalmi életet élt: tagja volt
Magyaróvár képviselő-testületének, a vármegye törvényhatósági bizottságának, a Széchenyi Társaskörnek, vezetőségi tagja és vezetője több sportegyletnek és a Magyar Élet Pártjának városi elnöke.
Kedélybetegségben halt meg. Síremléke a
magyaróvári temetőben található. Szécsényi István hivatásán kívül úttörője volt az intenzív baromfitenyésztésnek. Nagy szorgalommal szervezte az egész országban, szabadidejében sok előadást tartott a korszerű baromfitenyésztésről.
Társzerkesztője volt a
„Házi Szárnyasaink” című folyóiratnak, főmunkatársa az
„Aprójószág”-nak, belső munkatársa a
„Magyar Baromfi Újság”-nak, és több baromfitenyésztő egyesületnek (Debrecen, Szeged, Miskolc, Kecskemét, Békéscsaba) volt örökös tiszteletbeli elnöke, tagja vagy dísztagja.
1925-ben a földművelésügyi miniszter, 1930-ban pedig a kormányzó tüntette ki közhasznú tevékenységéért. 1927 februárjában
Magyaróvár székhellyel megalakította a Dunántúli Baromfitenyésztők Egyesületét, melyet néhány év alatt az ország legnagyobb és legproduktívabb egyesületévé fejlesztett.
Megszervezte az Ausztriába irányuló tojásexportot, nevéhez fűződik az első márkázott magyar tojás kivitele is.