Középiskolai tanulmányait
Budapesten és
Nagyszebenben végezte.
1890-ben szerzett oklevelet a
Magyaróvári Gazdasági Akadémián. Csongrád és Nyitra megyében dolgozott gazdatisztként a Károlyi birtokon, majd a Békés és Csongrád megyében elterülő
árpádhalmi uradalom intézője lett.
Három év múlva a Temes vármegyében lévő
soósdpusztai birtok élére került. Itt kezdett el
Cserháti Sándor és
Grábner Emil ösztönzésére búzanemesítésével foglalkozni, amelynek célja a rozsdabetegségre kevésbé érzékeny egyedek létrehozása volt.
Nyolc év alatt az elhanyagolt gazdaságot a megye egyik korszerű birtokává fejlesztette. Amikor a birtoknak más tulajdonosa lett, visszakerült az
árpádhalmi gazdaságba, ahol 1917-ig dolgozott.
A Székács-féle nemesített búzafajtákat a
magyaróvári Növénynemesítő Intézet is bevonta kísérleteibe. 1919-ben már kilenc nemesített búzafajtája kapott elismerést.
Közülük különösen az Sz-17 és az Sz-266 hibrid volt közkedvelt. Jó eredményeket ért el a tavaszi és az őszi árpa valamint a takarmányrépa nemesítése terén.
Az olajos tartalmú növények közül ő nemesített hazánkban elsőként lent. Az 1930-as évek elején megbízták a
mezőhegyesi, a
bábolnai valamint a
kompolti kísérleti telepek felügyeletével.
Emlékét a
magyaróvári egyetem bejáratánál dombormű őrzi, amely
Baross László és
Fleischmann Rudolf növénynemesítők társaságában ábrázolja.
