Gyermekkorát az elemi iskola elvégzéséig szülőfalujában töltötte,
s mivel a család
Budapestre költözött, középiskolai tanulmányait az itteni Vörösmarty Mihály Gimnáziumban folytatta.
1953-ban szerezte meg általános orvosi diplomáját a
Budapesti Orvostudományi Egyetemen. Ezután a
mosonmagyaróvári katonai műszaki alakulat honvédorvosának
hívták be, ilyen minőségben vett részt az 1956. október 26-ai sortűz sebesültjeinek mentésében és ápolásában.
E naptól a
mosonmagyaróvári kórház orvosa lett, 1957-től 1963-ig
Mezőszemerén, 1963-tól 1967-ig
Pusztaszabolcson volt körzeti orvos.
1967-ben visszatért
Mosonmagyaróvárra, ahol 1968-1992 között belgyógyász csoportvezető főorvos, 1975-77., 1982-89. és 1990-92. között
kórházigazgató helyettes volt. 1992-ben vonult nyugdíjba. 1995-től az Országos Egészségbiztosítási Pénztár ellenőrző főorvosaként dolgozott.
A Magyar Demokrata Fórum mosonmagyaróvári szervezetének 1989 áprilisa óta volt tagja. 1990-ben a választások második fordulójában a
Mosonmagyaróvár és környéke választókerületben országgyűlési képviselővé választották.
E minőségében tagja volt az országgyűlés szociális, egészségügyi és családvédelmi állandó bizottságának, negyven parlamenti felszólalása közül
több foglalkozott a kárpótlással és az igazságtétellel. Elévülhetetlen érdemei vannak a forradalmat követő megtorlások mosonmagyaróvári
áldozatainak 1991. március 23-ai újratemetésében. Kezdettől aktív tagja volt a Mosonmagyaróvári ’56-os Egyesületnek, egy időben elnöke volt
a Mosonmagyaróvári ’56-os Alapítvány kuratóriumának. Orvosi munkájáért 1977-ben Petz Aladár Emlékéremmel,
polgári védelmi tevékenységéért 1979-ben Honvédelmi Emlékéremmel, az ’56-os Szövetség 2011-ben Kósa Pál Emlékéremmel tüntette ki.
2012 augusztusában posztumusz Pro Urbe Mosonmagyaróvár kitüntetést kapott a város
1956-os tragédiájának kivizsgálásában, az ártatlan áldozatok emlékének és a forradalom
eszméjének őrzésében, valamint a megtorlások elszenvedőinek védelmében kifejtett kimagasló
tevékenysége elismeréseként. 84 éves korában érte a halál, földi maradványait 2012.
június 1-jén a
magyaróvári temetőben helyezték örök nyugalomra.
