Pozsonyban kereskedelmi iskolát végzett. 1897-ben
Csepelen kezdett el dolgozni, a Weisz Manfréd üzemek egyik megalapítója. Az I. világháborúban a tengerészetnél szolgált önkéntesként.
Amikor a háború után a
Magyaróvári Tölténygyár állami tulajdonba került, 1921-től Szekerest bízták meg a zilált állapotban lévő üzem újjászervezésével, vezetésével.
A Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár Rt. igazgatójaként munkásházakat épített, fürdőt, segélyhelyet, napközi otthont, óvodát, munkáskaszinót létesített a gyár dolgozóinak.
Ő alapította a Hubertus Sport-Egyletet 1930-ban, amelyben a sport mellett előadásokat tartottak, kórust működtettek.
A gyár fejlesztése mellett sokat tett kulturális és szociális területen is, ezért népszerű volt a városban és a gyár munkásai körében. 1940. január 8-án ment nyugdíjba.
Tagja volt Győr-Moson-Pozsony k. e. e. vármegyék megyebizottságának és virilista tagja
Magyaróvár képviselő-testületének.
Kitüntetései: Ferenc József-rend lovag- és tiszti keresztje, királyi tanácsos, Signum Laudis II. oszt. ezüst és bronz vitézségi érem. Sírja a
magyaróvári temetőben található.
Mosonmagyaróváron 2007. májusában utcát neveztek el róla.