Középfokú tanulmányait
Pécsen végezte, 1912-ben tett
érettségi vizsgát. 1912-ben beiratkozott
Budapesten a Műegyetem vegyészmérnöki karára, de tanulmányait az
első világháború miatt meg kellett szakítania. 1915 májusában orosz hadifogságba esett, ahonnan csak
1918-ban tért haza, ezt követően folytatta egyetemi tanulmányait. 1921-ben kapott vegyészmérnöki oklevelet.
1923-tól kísérletügyi kutatóintézetekben és oktatási intézményekben dolgozott
Budapesten,
Miskolcon és
Szarvason. 1929-ben került először
Magyaróvárra, a vegykísérleti állomás kísérletügyi vegyészeként dolgozott.
1931-1936 között a
pécsi vegykísérleti állomás fővegyésze volt. 1936-ban
Magyaróváron a Magyar Mezőgazdasági
Vegykísérleti és Tejkísérleti Állomás élére nevezték ki. 1937-ben a magyar delegáció vezetőjeként részt vett
és előadást tartott a hollandiai
Scheveningenben rendezett nemzetközi szakmai kongresszuson.
1940-től a
győri vegykísérleti állomás vezetését is ellátta. Kutatóintézetét 1942-ben egyesítették a győri
vegykísérleti állomással, ami nevében győri lett, de ténylegesen
Mosonmagyaróváron működött tovább. Az általa
irányított állomás volt az egyetlen, amelyet a második világháború végéig
Mosonmagyaróváron maradt, ő pedig
1945 áprilisában átvette a többi kutatóintézet (tejkísérleti, növénytermesztési-növénynemesítési) ideiglenes
irányítását, gondozását. 1945 októberétől 1946-ig,
Csiszár József hazatéréséig hivatalosan is ő vezette a
tejgazdasági kísérleti intézetet. 1948-ben leváltották a vegykísérleti állomás éléről majd nyugdíjazták,
intézetét pedig megszűntették. 1952-től haláláig a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet tudományos
munkatársaként dolgozott, 1956-57-ben néhány hónapig vezette is azt. Több mint 35 éves szakmai munkássága
alatt több analitikai eljárást dolgozott ki, mérőeszközöket is szerkesztett. Sírja a
magyaróvári temetőben
található.
