Középfokú tanulmányait
Magyaróváron a piarista gimnáziumban és
Győrben a bencés gimnáziumban végezte. 1900-ban tett érettségi vizsgát, majd tanulmányait
Győrben a papi szemináriumban folytatta, 1904-ben szentelték pappá.
Szolgált
Sopronszentmártonban, Mosonban, Tatán és
Magyaróváron. 1916-1918 között
Sopron plébánosa volt. Pappá szentelése után bekapcsolódott a politikai életbe,
Giesswein Sándor keresztényszocialista nézetei hatottak rá.
1920-ben
Nezsiderre helyezték a magyar érzelmei miatt elüldözött
Békeffy István plébános helyére. Egyike volt azon kevés magyarországi egyházi személynek, akik támogatták Nyugat-Magyarország Ausztriához történő csatolását.
1921 őszén a nyugat-magyarországi felkelés ideje alatt elmenekült
Nezsiderből. Bécsben kapcsolatba lépett az osztrák keresztényszocialista párt vezetőivel. Visszatérte után ő lett a burgenlandi keresztényszocialisták egyik vezetője.
1922-1927 között képviselőként az osztrák törvényhozásban (Nationalrat, Bundesrat) tevékenykedett, 1927-tól a tartományi törvényhozásban politizált. 1929-1930 között Burgenland tartományfőnöke volt, akit még az ellenzéki szociáldemokraták is támogattak.
1933-ban püspöki utasításra valamennyi politikai tisztségéről lemondott.
