Középiskolai tanulmányai után előbb a
budapesti tudományegyetemen, majd a
kolozsvári tudományegyetemen szerzett matematika-természetrajz szakos tanári oklevelet.
1910-ben védte meg doktori értekezését, amelyet növénytani témában írt. 1913-ban
Budapestre került, a Magyar Földtani Intézet munkatársa lett és bekapcsolódott a világatlasz készítésének munkálataiba.
Az első világháború után rövid időre a
debreceni tudományegyetem könyvtárának munkatársa lett, és levelező tagozaton oklevelet szerzett a
Debreceni Gazdasági Akadémián.
1922-ben került a
Magyaróvári Gazdasági Akadémiára segédtanárnak, ahol a növénytan, később pedig a növénykórtan előadója lett.
1926-1938 között a
Szarvasi Középfokú Gazdasági Akadémián tanított.
1938-ban visszatért
Magyaróvárra, ő lett a növényélettani és növénykórtani tanszék vezetője. Egy év után
Debrecenbe távozott, de 1942-től ismét
Mosonmagyaróváron dolgozott: tanszékvezetői címe mellett ő lett az akadémia botanikus kertjének vezetője is.
1949-től nyugdíjba vonulásáig, 1959-ig
Gödöllőn az Agrártudományi Egyetem tanszékvezető professzora volt.
Minden idejét az oktatásra, a növényvédelmi ismeretek átadására fordította. Jegyzetei, szakcikkei új korszakot nyitottak a növénykórtani oktatásban.
A növényi kórokozókon kívül foglalkozott még az akácmoly életmódjával és kártételével is.
