Régi erdélyi nemesi család sarja volt. Középiskoláit a
kolozsvári református kollégiumban végezte.
Budapesten jogot tanult. 1902-ben Szolnok-Doboka megye szolgálatába lépett, ahol négy évig írnokoskodott. Az első világháborúban előbb az orosz, majd a román fronton harcolt, mint tartalékos hadnagy.
A
bukaresti és más megszállt teherpályaudvarok parancsnoka volt. Hadi érdemeiért a Signum Laudist és a Károly csapatkeresztet kapta meg.
A megszállt olténiai országrészeken értékes nemzetiségi, politikai, néprajzi adatokat gyűjtött. Erdélyből Magyarországra menekült és 1921 őszén nevezték ki
Magyaróvárra Moson megye főlevéltárosának.
A Mosonmegyei Történelmi és Régészeti Egylet aktív tagja lett. Feladatát
Mosonmagyaróváron a II. világháború alatt is ellátta.
A
„Mosonvármegyé”-ben számos helytörténeti értékű cikket írt. 1940-ben nyugdíjazták, ekkor már
győri lakos volt.
További sorsáról nincsen tudomásunk.
