A
Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán 1941-ben kezdte meg tanulmányait, 1944-ben azonban az evakuáló egyetemmel Németországba, majd amerikai hadifogságba került, s csak 1947-ben sikerült diplomát szereznie.
Tervezői munkáját különböző magán tervező irodákban kezdte, 1948-tól a Középülettervező Vállalatnál folytatta.
1963 és 1983 között az Általános Épülettervező Vállalat tervezője, később műteremvezető. 1983-ban innen vonult nyugdíjba.
Főbb megvalósult épülettervei:
Fehérgyarmat, kórház és rendelőintézet (1952-1956); iskolák
Ajkán,
Péten,
Mosonmagyaróváron,
Szigetszentmiklóson (1949-1956);
Budakeszi Tüdősebészeti Intézmény (
Havrán Pállal közösen);
Kaposvár, szakszervezeti székház (1961-1962);
Budapest, DIVSZ-székház (1965-1968); Szerszám- és Készülékgyár galvanizáló üzeme;
Karl-Marx-Stadt (NDK) Egészségügyi állomás (1971);
Freiberg (NDK) egyetemi könyvtár (1971);
Drezda-Wilsdruff (NDK) autós étterem és gépkocsiellátó (1971-1972);
Százhalombatta, rendelőintézet (1972);
Gyál, rendelőintézet (1972);
Budapest, Rendőrakadémia,; V. kerületi Rendőrkapitányság.
1969-ben Ybl-díjjal tüntették ki. Tehetsége, műszaki érzéke, lelkiismerete messze az átlag fölé emelte.
Feladatai egyre nagyobbak, szebbek és az akkori kornak megfelelően mind épületté is váltak. Életművén a skandináv építészet hatása követhető nyomon.
