A
Keszthelyi Gazdasági Tanintézetben szerzett oklevelet 1867-ben.
1870-ben nevezték ki a
Kolozsmonostori Gazdasági Tanintézet tanárává, 1875-1897 között a tanintézet igazgatója volt, akinek munkája nyomán az szépen fejlődött.
Elsősorban a mezőgazdasági szakoktatás kérdései foglalkoztatták. Tevékenyen részt vett
Kolozsvár és Kolozs vármegye közéletében.
Elnöke volt az Erdélyi Gazdasági Egylet könyvkiadó vállalatnak és szerkesztője az
„Erdélyi Gazda” című lapnak. 1898-ban a
Magyaróvári Gazdasági Akadémia igazgatójává nevezték ki.
Igazgatósága alatt egyrészt folytatódott az akadémia szakmai, tudományos fejlődése: újabb kísérleti állomások jöttek létre.
1900-ban a
párizsi szakoktatási kongresszuson a gazdasági akadémia bemutatója aranyérmet nyert.
Másrészt idegenként került igazgatónak ide: nem tanult és soha nem is tanított itt.
Magyaróváron mindvégig idegen maradt.
A „nagy tanári kar” tagjai arra számítottak, hogy a minisztérium az igazgatói állásban a nagy népszerűségnek örvendő
Thallmayer Viktort fogja megerősíteni.
Nem így történt: a
Kolozsmononostorról érkezett új igazgató nem egyszer figyelmen kívül hagyta a kitűnő tudósokból álló tanári kar véleményét, az pedig nem fogadta el az ő vezetési módszereit.
Az intézményen belül feszültség támadt, ennek következtében Vörös 1907 nyarán nyugdíjazását kérte.
Nyugdíjazása után
Budapestre költözött és a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott tovább.
