Jómódú gazdálkodó szülei,
Wachtler Mátyás és
Hutflesz Katalin papnak szánták, be is íratták a
győri szemináriumba, orgánuma azonban alkalmatlanná tette a kántori hivatásra.
Magyaróváron végezte a középiskolát, a jegyzőtanfolyam elvégzése után 1910-ben aljegyző
Mosonszentjánoson, 1911-ben jegyző
Pusztasomorján.
A hivatali munka jó lehetőséget nyújtott szervező képességének kibontakoztatására. A lakosság és hivatali felettesei az ő érdemének tartották a szegény
Pusztasomorja helyzetének gyors és szembeszökő javulását.
1920 szeptembertől főjegyző
Mosonszolnokon. 1922 márciusában államellenes izgatás hamis vádjával letartóztatták és elbocsátották.
Októberben felmentették és rehabilitálták. Az 1926-os nemzetgyűlési képviselőválasztáson ellenfele
Erényi Károly mosonszolnoki esperes volt, akivel szemben pártonkívüli programmal indult és nagy fölénnyel nyert.
1908 óta írta cikkeit a
„Magyaróvári Hírlap”-ba, majd annak utódlapjába, a
„Mosonvármegyé”-be. Választókerületének ügyeiben, eseményeiben szerepet vállalt, így bábáskodott a
mosonszentjánosi első világháborús hadiemlék ügyében is.
A következő, 1931. évi választáson anyagi okok (és párttámogatottság hiánya miatt) miatt nem indult.
A családi hagyomány szerint a képviselő egyetlen ülésnapot sem hagyott ki, minden nap gyalog ment ki a néhány kilométerre eső vasútállomásra.
Jó íráskészségével szemben nem volt jó szónok, a Tisztelt Ház jegyzőkönyvei egyetlen felszólalását nem rögzítették.
Különféle (közlekedési, számvizsgáló és társadalompolitikai) bizottságok tagjaként sikeresen intézte a Ház és a választók megbízatásait.
1941-ben a belügyminisztérium kérésére elvállalta a visszatért Bácska egyik kis községének,
Vajszkának magyar közigazgatásra való visszavezetését.
Utolsó politikai szereplése a németek kitelepítése (1946) idején volt. Beszédekben és újságcikkekben állt ki a heidebauer németség elűzetése ellen, gyakorlatilag egyetlen védelmezője volt német származású testvéreinek.
Egy ilyen indíttatású cikkéért az akkor már hatvan év feletti embert a
győri gyűjtőfogházba vitték. Szerkesztőségi forrás szerint több mint 3000 írása jelent meg különböző lapokban.
A
Mosonvármegye emlékkönyvébe írt rövid tanulmányában valóságos emlékművet állított szeretett
Pusztasomorjájának.
1912-ben vette feleségül a
mosonszentjánosi özvegy
Prickler Pálné földbirtokos
Anna nevű lányát. Gyermekeik,
Ilona a neves miklóshalmi Dörner,
Valéria pedig az ismert mosoni Szauer családba házasodtak. Sírja a mosoni temetőben található
