A
Tatai Mezőgazdasági Technikum elvégzése után (1955) a
Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémián folytatta tanulmányait, 1959-ben mezőgazdasági mérnök képesítést szerzett.
Ez az intézmény volt egyetlen munkahelye is, ahol kutatóként dolgozott, és 45 évi szolgálat után a Szigetköz Kutatási Központ vezetőjeként innen is ment
nyugdíjba 68 esztendős korában (2006). Családjában két fiúgyermeket nevelt. 1976-ban érszűkület miatt amputálni kellett egyik lábát, ez a csapás azonban
nem akadályozta sokoldalú munkájában. Már középiskolás korában elkötelezte magát a sporttal, serdülőként és felnőttként a MOFÉM Hubertusz Egyesületben rúgta
a labdát. 1965-től volt a
Mosonmagyaróvári Gazdászok Atlétikai Clubja Diáksport Egyesület (MOGAAC) labdarúgó szakosztályának
vezetője, majd az egyesület vezetőségi tagja, 1976-tól több mint három évtizeden át elnöke. Sok áldozattal járt az egyes években 800 taggal, 8 szakosztállyal,
NB II-es női és férfi
kosárlabda, kézilabda és női röplabda csapattal működő egyesület irányítása, a vízitelep, sportpályák és termek kialakítása, üzemeltetése. 1971-ben a
Mosonmagyaróvári Városi-Járási Labdarúgó Szövetség elnökének is megválasztották. 1981-ben alapító tagja volt a Mozgáskorlátozottak Mosonmagyaróvári
Egyesületének, ahol tíz évig titkárként, utóbb gazdasági vezetőként intézte az ügyeket. 1992-től az országos szövetség munkájában is részt vett.
1999-ben egyik alapítója volt az Egyesület a Városközpontért városrészi szervezetnek, amelynek feladatait titkárként és gazdasági felelősként segítette.
81. életévében halt meg, hamvait 2018. augusztus 13-án helyezték el a
magyaróvári temetőben.
Kitüntetései: Magyar Népköztársaság Sport Érdemérem arany fokozata (1981), Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége „Ember az emberért” ezüst
fokozat (2011), Pro Urbe Mosonmagyaróvár (2006).