1902-ben nevezték ki tanítónőnek a
magyaróvári állami
népiskolához. 1905 óta gyűjtötte a magyar népdalokat. Élete során több mint ötezer népdalt gyűjtött össze, amiket korábban a Magyar Nemzeti Múzeum, ma az
Országos Széchényi Könyvtár őriz. 1907-ben a Magyar Néprajzi Társaság tagjává választották. A
Magyaróváron megjelenő lap,
a
Mosonvármegye 1909-1913 között több alkalommal közölt szemelvényeket gyűjtéséből. Népdalgyűjtő munkásságát még az Amerikai Egyesült Államokban élő
magyarok is ismerték, sőt elismerték.
Magyaróváron ismerkedett meg későbbi férjével,
Radó Gyulával
(1884-1916), aki 1907-től a
Magyaróvári Gazdasági Akadémia hallgatója volt. 1913 januárjában Kenesei Ilonát saját kérésére az
isaszegi népiskoláshoz helyezték át. Férje,
Radó Gyula a
rákoskeresztúri
gróf Vigyázó birtok intézője lett, azonban 1916-ban az orosz fronton halt hősi halált halt. Özvegye jelentős szerepet töltött be a két világháború között
Isaszeg társadalmi és kulturális életében. Alapítója és elnöke volt az Országos Stefánia Szövetség helyi szervezetének. Támogatta a
szegény sorsú gyerekek egészségügyi, szociális gondozását. Tanítványaival műkedvelő színpadi előadásokat tanított be. Közel ötven
isaszegi
dalt is gyűjtött de saját szerzeményű dalai, nótái is voltak. 1938 augusztusában
Budapestre költözött. A Csatangoló Tánccsoport 2020-ban CD-t jelentetett meg az első
világháború korát megidéző
isaszegi dalgyűjtéseiből.
