Középiskolai tanulmányait a
pozsonyi katolikus főgimnáziumban
végezte, ahol 1881-ben érettségizett. Az 1890-es évek elejétől volt
Halászi körorvosa. 1905-1918 között vezette a Szombathely,
majd Veszprém székhelyű állami gyermekmenhely
halászi telepét. Aktív szerepet játszott
Halászi és
Moson vármegye közéletében. Támogatta a szövetkezetek, hitelszövetkezetek és gazdakörök megalapítását. A térség gazdasági fejlesztése érdekében háziipari
tanfolyamokat (szövő, kosárfonó) szervezett. Cikkeiben a Szigetköz közegészségügyi viszonyaival is foglalkozott. A kerékpársport kiemelt szerepet töltött be az
életében, elnöke volt az 1896-ban alapított
Mosoni Kerékpár Egyesületnek. 1899-ban
Mosonból kiindulva
egészen
Velencéig kerékpározott. A visszaúttal együtt összesen 1149 kilométert teljesített. 1899-ben a Magyar Kerékpáros Szövetség
második kapitányává választották, az országos szövetség elnökségében 1904-ig helyet kapott. Az első világháború ideje alatt
soproni
ezredorvosként megvesztegetési, „katonaszabadítási” ügybe keveredett. Hadbírósági pere 1918-ben végződött, végül csak ajándék elfogadásáért marasztalták el.
Az első világháború után
Budapestre költözött és haláláig folytatta orvosi gyakorlatát.