Nyolc éves korától tizenkilenc éves koráig cseléd volt, utána pedig kubikus. 1942-ben behívták
katonának, 1944-ben szovjet fogságba esett. 1945-ben a III. Ukrán Front katonájaként részt vett a fasizmus elleni harcban. Hazatérése után 1949-ben bevonult a
Magyar Néphadseregbe. Főhadnagy, százados, majd 1955-ben őrnagy lett. Ezt követően nevezték ki a néphadsereg
mosonmagyaróvári
5861. számú önálló műszaki alakulata parancsnokává. Az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörése során 1956. október 26-án
Mosonmagyaróváron
tagja lett a Városi Nemzeti Bizottságnak. Alakulatánál a Forradalmi Katonai Tanács elnökévé választották. A Nemzeti Bizottság védelméről katonai őrség kirendelésével
gondoskodott. A Mezőgazdasági Akadémián szervezett nemzetőrség tagjait feleskette. Az 1956. október 26-ai sortűz áldozatainak
magyaróvári
temetésén emlékbeszédet mondott. Mint városparancsnok megakadályozta, hogy a határőrség sortüze után újabb fegyveres beavatkozás félemlítse meg a jogosan
felháborodott lakosságot. A három meglincselt határőrtisztet nem tudta a népharag elől megmenteni, de
Máté Lajos főhadnagyot
Gulyás Lajos református lelkésszel és másokkal sikerült megmenteni a lincseléstől. Ambrus József helyreállította a rendet, és
erejéhez mérten ellenőrizte a nyugati határt. A forradalom leverése után 1957 februárjában több katonatiszttel együtt letartóztatták. A
győri Földes-perben
letartóztatott tanúként hallgatták ki, de ő a fővádlottakra (
Földes Gábor,
Gulyás Lajos,
Tihanyi Árpád) nézve abszolút mentő vallomást tett. Ezt követően Ambrus József és társai perét másodfokon összevonták a
Földes Gábor és társai perével és az elsőfokú ítéletét, melyet a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló bűntett elkövetéséért a dr.
Gyepes István
vezette Győri Katonai Bíróság különtanácsa szabott ki rá, tovább szigorították. Így a 8 év börtön, 5 év jogvesztés, lefokozás, fél vagyonelkobzás helyett 15 év
börtönnel, 10 év jogvesztéssel, lefokozással és teljes vagyonelkobzással sújtották. Hat év, három hónap, tizennyolc nap után, 1963-ban szabadult. A testileg,
lelkileg megtört ember kertész, kocsikísérő, kazánfűtő lett. Egészségi állapota rohamosan romlott. Rehabilitációját megérte, de sokáig nem élvezhette.
1992-ben nyugalmazott alezredesként hunyt el. Emlékanyagát a
szentesi Koszta József Múzeum őrzi.