1912-1920 között
Magyaróváron piarista gimnázium tanulója volt. Felsőfokú
tanulmányait
Budapesten, a Műegyetemen végezte. 1925-ben szerzett vegyészmérnöki oklevelet, 1928-ban műszaki doktori címet is
nyert. Tanult a
Magyaróvári Gazdasági Akadémián, és
Kolozsváron a mezőgazdasági főiskolán is.
Magyaróváron előbb a vegykísérleti, majd a növénytermelési állomás munkatársa lett. 1937-1941 között a
magyaróvári Magyar Növénytermelési Kísérleti Állomás vezetője volt. Ebben az időszakban több mint 250 tudományos közleménye jelent
meg a hazai és külföldi szaklapokban a talajok trágyázásának témakörében. 1941-től 1944-ig a
Kolozsvári Növénytermesztési és
Növénynemesítő Kísérleti Állomás igazgatója volt. 1946-ban visszatért
Mosonmagyaróvárra, és 1950-ig ismét a helyi kísérleti
állomást vezette. Itt ekkor elsősorban elméleti kérdésekkel foglalkozott. 1950-1955 között
Budapesten az Agrokémiai Intézet
trágyázási osztályát vezette és országos szinten, elméletben és gyakorlati téren egyaránt a műtrágyák helyes és gazdaságos felhasználásával foglalkozott.
1955-től a Szőlészeti Kutatóintézet munkatársa volt, itteni munkássága azonban betegsége miatt már nem teljesedhetett ki.
