Lexikon szócikk

Schmidt János
Feketeerdő 1935. szeptember 9. - Mosonmagyaróvár 2020. november 17.
Foglakozása(i):
Műve(i):
*Takarmányozástan (társszerző). Bp., 1993.
*Gazdasági állatok takarmányozása. Bp., 1995.
*A kérődzők takarmányainak energia- és fehérjeértékelése. Bp., 2000.
Középiskolai tanulmányait Mosonmagyaróváron végezte. 1959-ben szerzett agrármérnöki oklevelet a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Karán. 1960-tól dolgozott Mosonmagyaróváron, előbb a mezőgazdasági akadémián majd annak jogutódjain. Több mint ötven éven át oktatta itt a takarmányozástan nevű tantárgyat, és tizennégy éven át vezette a Kar Takarmányozástani Tanszékét (1987-2001). 1979-ben nevezték ki egyetemei tanárrá. Három cikluson át, 1976-1985 között a mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Kar dékánja, majd két ciklusban (1985-1988 és 1996-1999) az egyetem tudományos rektorhelyettese volt. 2006 januárjában nyugdíjba vonult, ebből az alkalomból megkapta a Kar „Professor Emeritus” címét, de oktatói, kutatói tevékenységét haláláig folytatta. 1970-től a mezőgazdasági tudomány kandidátusa, 1989-től doktora. A Magyar Tudományos Akadémia 2001-ben levelező tagjává, 2007-ben pedig rendes tagjává választotta. A nagy múltú intézmény történetében ő volt az első a helyben oktató tanárok közül, aki megkapta ezt a magas elismerést. Kutatómunkájának középpontjában a kérődző gazdasági állatok takarmányozása állt. Magyarországon elsőként, de nemzetközi szinten is az elsők között foglalkozott a bendőben csak kismértékben lebomló (bypass) zsír, fehérje illetve aminosav készítmények takarmányozási szerepével, hatásmechanizmusával. Az 1980-as években tagja volt annak a munkacsoportnak, amely javaslatokat dolgozott ki egy korszerűbb nettóenergia bevezetésére a hazai szarvasmarha takarmányozásban. Vezetőként irányította azt a kutatócsoportot, amely kidolgozta a hazai új fehérjeértékelési rendszert (Metabolizálható fehérje rendszer). Részvételével kezdődött el a zöldtakarmányok konzerválásához használt biológiai tartósítószerek előállítását célzó hazai kutató-fejlesztő munka. Több, korábban nem hasznosított élelmiszeripari mellékterméket vont be a takarmányozás folyamatába. Elfogadott szabadalmainak és know-how-jainak száma tizenegy. Tizenkét könyv elkészítésében vett részt szerzőként, szerkesztőként. Több mint kétszáz tudományos publikációja jelent meg, egyharmaduk idegen nyelven is. Részt vett a Karon folyó doktori továbbképzések szervezésében is: több mint tíz hallgató szerzett irányításával tudományos fokozatot. Számos szakmai és tudományos testület munkájában vett részt: MTA Állatnemesítési, Állattenyésztési és Takarmányozási Bizottsága, MTA Veszprémi Akadémiai Bizottság Agrártudományi Szakbizottsága, TMB Állattenyésztési és Állatorvosi Szakbizottsága. Tagja volt az Acta Agronomica Óvariensis, az Állattenyésztés és Takarmányozás, a Takarmányozás, valamint a Tejgazdaság című szakfolyóiratok szerkesztő bizottságának. Közel tíz éven át Magyar Takarmánykódex szerkesztő bizottságának elnöke volt. Fontosabb kitüntetései: Újhelyi Emlékérem (1982), Wilhelm Kirchner Díj (1983) Gábor Dénes Díj (1998), Pro Urbe Mosonmagyaróvár Díj (2001), Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje (2006), Horn Artúr Díj (2014). Földi maradványait 2020. november 27-én Mosonmagyaróváron a Feketeerdei úti temető díszparcellájában helyezték végső nyugalomra.
A szócikkhez használt forrás(ok):
  • Tenk Antal: Dicső múltunk II.: A magyaróvári agrárfelsőoktatás második száz éve: A nagy átalakulás évszázada:(1918-2018) Győr-Mosonmagyaróvár, 2018. p. 466-468.
  • Tenk Antal: Dicső múltunk III.: A Magyaróvári Gazdasági Akadémia szerepe mezőgazdaságunk 200 éves fejlődésében 1818-2018) Győr-Mosonmagyaróvár, 2020. p. 405-407.
  • Kisalföld Győr, 1956- 2020. 11. 28. 19. p.
  • https://bit.ly/3caLliq
A szócikk szerzője:Kimlei Péter