Középiskolai tanulmányait
Mosonmagyaróváron a
Kossuth Lajos Gimnáziumban végezte. Már ekkor megmutatkozott tehetsége a matematika és fizika tantárgyak terén. Tanárai közül különösen
Majthay Antal
(1897-1987) volt rá nagy hatással. A
Középiskolai Matematikai Lapok által rendezett pontversenyen kiemelkedően szerepelt. 1963-ban megnyerte fizika
tantárgyból az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyt, második lett a Kürschák József Matematikai Tanulóversenyen, és ezüstérmet szerzett az 5. Nemzetközi
Diákolimpián. 1963-ban érettségizett, majd
Budapesten az ELTE TTK fizika szakán tanult tovább. 1968-ban szerzett oklevelet. Pályáját
a Központi Fizikai Kutatóintézet elméleti szilárdtestfizikai csoportjában kezdte. Élete végén már ennek, de már más néven működő tudományos intézetnek a kutató
professzora volt. Elméleti szilárdtestfizikával, a sokelektron-rendszerek kooperatív viselkedésének elméletével, fém-szigetelő átalakulások vizsgálatával, a
szemcsés szupravezetők fizikájának egyes kérdéseivel foglalkozott. Az erősen korrelált elektronrendszerek kutatása terén nemzetközi szinten is új eredményeket ért
el. Hosszabb időt töltött külföldi egyetemeken, kutatóintézetekben (
Cambridge,
Köln,
Marburg,
Trieszt). Magyarországon az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen is oktatott. A
Magyar Tudományos Akadémia 2007. május 7-én levelező tagjává választotta.
Budapesten, a Fiumei úti temetőben található sírja a
Nemzeti Sírkert része.