Apja
Uhlig Károly, anyja
Csörgey Mária. Gyermekkorában
Dunaszerdahelyen élt, itt ragadta meg a Csallóköz
varázsa. A gimnáziumot
Pozsonyban kezdte és a
soproni bencéseknél folytatta. Itt
Faszl István tanárral járta a Fertő nádasait és megtanulta tőle a
madarak kitömését. A
budapesti egyetem bölcsészeti
karán zoológiát tanult 1893-tól 1896-ig. Professzora
id.
Entz Géza volt, de szövettani gyakorlatokon együtt dolgozott
ifj. Entz Gézával is. 1895-től, már egyetemi évei
alatt dolgozott az Ornithológiai Központban, ahol
Herman
Ottó megbízta, hogy a magyar madártan úttörőjének,
Petényi Salamon Jánosnak kéziratban maradt
jegyzeteit rendezze sajtó alá és illusztrálja. 1894-ben meg is jelent a mű magyarul,
1895-ben németül is.
Herman 1901-ben dalmáciai és
thüringiai tanulmányútra küldte Csörgeyt.
Herman
halála után, 1922-ben Csörgey lett a főigazgatója a közben nevét Madártani Intézetre
változtató tudományos intézménynek. Miután megírta Dalmácia madárvilágának alapvető
forrásmunkáját, Csörgey érdeklődése a Fertő tó madárvilága felé fordult. Négy új
madárfajt ő vezetett be a magyar faunába. Nemzetközi kongresszusokon tartott
előadásokat (
Berlin, Koppenhága, Genf), s ő vezette a magyar küldöttséget
Amszterdamba és
Londonba.
1934-ben ment nyugdíjba. Élete végén
Ábrahámhegyen
élt, hamvai a
tapolcai temetőben nyugosznak. Sok fontos
cikket írt hazai (főleg az
„Aquilá”-ba) és nemzetközi folyóiratokba. Ő indította el
a "Magyar Horgász" című szaklapot. Gyűjteménye a Madártani Intézetbe került. Tagja volt
1932-től az American Ornithologists Unionnak, 1933-tól a Gesellschaft in Bayernnek,
tiszteletbeli doktora a
debreceni egyetemnek (1934).
Csörgey világviszonylatban is jelentős madárfestő volt.
Herman Ottó A madarak hasznáról és káráról című híres könyvét ő rajzolta
és festette, de holland és olasz megbízásokat is kapott. A madártan tudományának
rendelte alá művészetét, alkotásait csupán a szöveg kiegészítésének tekintette.
1912-ben reumás betegsége miatt művészi pályája véget ért.
