Középiskolai tanulmányait a
magyaróvári piarista
gimnáziumban és a
győri bencés gimnáziumban végezte.
1900-ban kezdte meg tanulmányait a
Magyaróvári
Gazdasági Akadémián, ahol 1902-ben oklevelet szerzett. 1904-ben tanársegédként
visszakerült az intézménybe,
Linhart György
mellett dolgozott a természetrajzi tanszéken. Fiatal kora ellenére jelentős szerepet
játszott
Magyaróvár közéletében: több éven át a
Magyaróvári Széchenyi Kör könyvtárosa volt, számos írása, sőt verse jelent meg a
„Magyaróvári Hírlap”-ban. 1909-ben
Budapestre került,
előbb az Állami Vetőmagvizsgáló Állomás, majd az Állami Rovartani Állomás munkatársa
lett. Fő kutatási területe a mezőgazdasági növények rovarkártevői voltak, őt tartják
a magyar mezőgazdasági rovartan továbbfejlesztőjének. 1933-1945 között a
Növényvédelmi Kutató Intézet munkatársa, 1939-től az intézet igazgatója volt.
Emellett tanári hivatását sem adta fel: tanított a Kertészeti Tanintézetben és a
Műegyetemen is. 1948-1951 között miniszteri biztosként a burgonyabogár elleni
védekezést irányította. 7 könyve 27 füzete és több mint 1200 szakcikke jelent meg,
közel 50 időszaki kiadványnak volt a munkatársa, hosszabb-rövidebb ideig
szerkesztője. Számtalan tudományos és ismeretterjesztő előadást tartott mind a
szűkebb szakma, mind a széles gazdaközönség előtt. Alapító tagja volt a Magyar
Rovartani Társaságnak, választmányi tagja volt a Természettudományi Társulatnak.
Munkásságáért 1955-ben Kossuth-díjat, 1960-ban Frivaldszky-emlékplakettet kapott.
Mosonmagyaróváron emlékét utca és 1987 óta
emléktábla is őrzi.