Évfordulónaptár 2025.
Az évfordulónaptár csak a kerek (25, 50, 75, 100. stb.) évfordulókat tartalmazza. Azoknak a híres személyeknek a rövid életrajza szerepel benne, akik Mosonmagyaróváron és környékén vagy a történelmi Moson vármegyében születtek vagy haltak meg, illetve tevékenységük, munkásságuk egészben vagy részben e területhez kötődik. Az életrajzok Enzsöl Imre, Kimlei Péter, Simon Zsuzsanna, Thullner István és Tuba László szócikkeinek felhasználásával készültek
JANUÁR
1900. január 1.
125 éve született Kisgeresden Várallyay György vegyészmérnök. A budapesti műegyetemen 1923-ban szerzett vegyészmérnöki diplomát. Sigmond Elek professzor hatására kezdett el mezőgazdasági vegyészeti kutatásokat folytatni. Az Országos Kémiai Intézet Talajtani Osztályán dolgozott, majd - Sopron és Debrecen után - 1936-ban Magyaróvárra költözött, ahol Dworak Lajos inspirálására és támogatásával, hosszabb időre kapott munkát. Az Országos Növénytermelési Kísérleti Intézetben folytathatta talajtani kutatásait. Az átszervezés után a szintén helyi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetbe került, mint az agrokémiai osztály vezetője. A talajerő-pótlás és a talaj tápanyagtartalmának mérése foglalkoztatta. Nemzetközileg elismert talajelemzési-határérték skálát dolgozott ki. Az üzemi talajtérképezés kidolgozásában is nagy érdemei voltak. Mosonmagyaróváron halt meg 1954. augusztus 9-én.
1925. január 8.
100 éve született Mosonban Marton János gyárigazgató, országgyűlési képviselő. Középiskolai tanulmányait Győrben végezte: 1943-ban szakvizsgázott, 1952-ben érettségizett. 1943-1957 között a győri Gráb és Fiai gyárban dolgozott. Ezt követően a Győri Fonoda, a későbbi Textilipari Vállalat igazgatója volt nyugdíjazásáig, 1977-ig. A Magyaróvári Torna Egylet és a győri DAC labdarúgója, 1957-től a Győr-Sopron megyei ifjúsági válogatatott csapatkapitánya volt. 1967-1985 között országgyűlési képviselőként is működött. Budapesten halt meg 1999. augusztus 6-án.
1900. január 25.
125 éve született Göllén Fekete István író. Középiskolai tanulmányait Kaposváron végezte. 1923-tól a debreceni, majd a Magyaróvári Gazdasági Akadémián tanult. Itt is szerzett oklevelet 1926-ban. Nem töltött hosszú időt a környéken, annak ellenére, hogy kedvenc vadászterülete, főleg szarvasbőgés idején a dunakiliti erdészház környéke volt. Barátság fűzte Láng Rudolf tanár, vadászati íróhoz, aki a piarista gimnáziumban tanított. Ő indította el az irodalmi pályán Fekete Istvánt, akivel több évtizeden keresztül levelezett. 1967 őszén meglátogatta régi iskoláját, az akadémiát, ahol az intézmény vezetői nagy tisztelettel és szeretettel fogadták. Ő pedig 1968-ban megjelent „Barangolások” című elbeszéléskötetét, mint öreg diák, az akkor 150 éves főiskolának ajánlotta. Írásainak sajátos varázsát a természetközelség adja meg, melyben minden élőlény az emberi világ részesévé válik. Budapesten halt meg 1970. június 23-án.
1925. január 27.
100 éve halt meg Magyaróváron Linhart György mezőgazdász, növénykórtani kutató. Pesten született 1844. június 16-án. Tanulmányait az érettségiig szülővárosában végezte. 1868-ban jött tanulni Magyaróvárra a gazdasági tanintézetbe. 1872-ig a karlovai szeszgyárban dolgozott, majd a karlovai gazdaság igazgatója lett. A növénykórtan elismert szaktekintélye lett. 1897-ben végigjárva az európai egyetemeket, javaslatot készített a gazdasági tanügy újjászervezésére. Az 1878-ban Deininger Imre által alapított Vetőmagvizsgáló és Növényélettani Állomás 1884-ben az ő vezetése alá került. 1898-ban alakult a Magyaróvári Növénykórtani Állomás, ahol kísérleteit folytathatta. Ezt vezette 1906-ban történt nyugalomba vonulása után is 1910-ig. Kezdetben a répamag betegségeit vizsgálta olyan szinten, hogy német és amerikai szakértők vitáiban döntött, de más betegségek (búzaüszög, peronoszpóra stb.) elleni védekezésben is jeles eredményeket ért el. Nevét a magyaróvári belvárosban utca, az egyetem belső udvarán relief őrzi.
1900. január 28.
125 éve halt meg Magyaróváron Ivánfi Ede piarista szerzetestanár, történész. Somorján született 1821. április 21-én. Középiskoláit Pozsonyban végezte. Mélyen vallásos édesanyja a kegyesrendiek privigyei noviciátusába küldte 1837-ben. Itt két évet járt, azután további 6 évet a felvidéki piarista iskolákban töltött „tanítva tanulva”. Megfordult Sátoraljaújhelyen, Vácott, Nyitrán, Pozsony-Szent-Györgyön. 1846-ban tett szerzetesi fogadalmat és áldozópappá válhatott. Tanári működését Debrecenben kezdte, a hittudomány mellett a történelem és a földrajz voltak a választott tárgyai. A szabadságharc idején Máramarosszigeten élt. A hatvanas években bontakozott ki publikációs tevékenysége főként a „Századok”, az „Archeológiai Értesítő” és a „Győri Történelmi és Régészeti füzetek” közölték írásait. Nagybecskerek volt az 1860-as éveinek fontos állomása. Azután 1871-ben Veszprémben, 1874-ben Sátoraljaújhelyen próbálkozott meg – Rómer Flóris hatására – múzeumegylet létrehozásával. 1879-ben Magyaróvárra kerülve is agitációt fejtett ki ez ügyben, amit siker koronázott. 1882-ben megalakult a Mosonmegyei Történelmi és Régészeti Egylet, itt hosszú ideig alelnök volt. Megírta a millenniumra Mosonvármegye Monográphiáját három kötetben, amely kéziratban maradt. Magyaróváron a piarista kriptában nyugszik. Emlékét városunkban utcanév és több emléktábla is őrzi.
1900. január 31.
125 éve halt meg Budapesten Schwarz Gyula történész, országgyűlési képviselő, Székesfehérváron született 1838. december 7-én. Egyetemi tanulmányait Pesten, Münchenben, Berlinben és Jénában végezte. Érdeklődése az antropológiától a geológián át a közjogig és a történettudományig terjedt. Közjogi, államjogi ismereteit a gyakorlatban is hasznosíthatta, amikor több alkalommal is országgyűlési képviselővé választották (1868, 1869, 1872, 1875). 1887 májusában a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választották. 1887. június 17-én Moson megyében, a zurányi kerületben a Szabadelvű Párt jelöltjeként - Nendtvich Károly Miksával szemben - országgyűlési mandátumot szerzett. Az 1892-es választásokon e kerületben ismét győzelmet aratott. Az országgyűlésben a közoktatási bizottság tagja, majd elnöke lett. 1892 novemberében nyílt levélben állt a Magyaróvári Gazdasági Akadémia fejlesztése mellett.
FEBRUÁR
1825. február. 5.
200 éve született Mosonban Ostermayer Károly gabonakereskedő. Alsó iskolai osztályait Mosonban, a középiskolát a magyaróvári piaristáknál végezte. Szorgalmából és tehetséges révén kisvárosi viszonylatban hatalmas vagyont szerzett. Ennek birtokában is jószívű, segítőkész polgárember maradt. Mosonban halt meg 1891. április 17-én. Emberbaráti gondoskodását, körültekintően gondoskodó, gavallér ember voltát, hosszú sorokat tartalmazó végrendelete tanúsítja, amelynek utolsó bekezdésében minden adósának tartozását elengedte, sőt még az örökösödési illetékeket is maga rendelte kifizetni. Olyan alapítvány tett, amelynek következménye és eredménye szinte példa nélkül áll. Kisdedóvodát létesített, amelynek számára hagyatékozta Fő utcai házát, 16 holdnyi szántót és 77 000 forint készpénzvagyont. Mélységesen római katolikus neveltetése és szelleme ellenére liberális gondolkodásról tett tanúbizonyságot, amikor arról is rendelkezett, hogy az apácák vezetése alatt álló kisdedóvóba felekezeti megkülönböztetés nélkül minden gyermeket fel kell venni. Emlékét maradandóan őrzi a mosoni városrész "Ostermayer Károly alapítványa 1891" feliratú óvoda, a vele szemben nyíló nagy utca.
1925. február 8.
100 éve született Hegyeshalomban Dévényi László filmrendező, színész. 1931-től gyermekszínészként tűnt fel, összesen hét filmben szerepelt. Legismertebb szerepe Nyilas Misi volt a regény 1936-ban készült filmváltozatában. 1937-1945 között Budapesten a Nemzeti Színház tagja volt. Tanult a Pázmány Péter Tudományegyetemen és Németh Antal Rendezőképző Akadémiáján is. 1952-től a filmgyárban dolgozott különböző beosztásokban (felvételvezető, gyártásvezető, rendezőasszisztens). 1963-től közel 350 mozi- és televíziós-rövidfilmet írt és rendezett, 39 fesztiváldíjat nyert. 1987-ben vonult nyugdíjba. 1982-ben Balázs Béla-díjat kapott, 1998-ban a Magyar Filmszemle Életműdíjában részesítették. Budapesten halt meg 2006. szeptember 13-án.
1975. február 16.
50 éve halt meg Mosonmagyaróváron Világhy Károlymezőgazdász. Veszprémvarsányban született 1883. október 8-án. 1909 és 1912 között járt a magyaróvári akadémiára. A háborús és a tanácsköztársasági időkben begyűjtési feladatokat látott el kormánybiztosként Moson megyében. Közgazdasági ismereteit a fővárosi műegyetemen bővítette. 1922-től Magyaróváron átvette az üzemtani tanszék irányítását. Az intézmény 1942-től főiskolai címet kapott, s őt „nyilvános rendes tanár”-rá nevezték ki. 1943-1945 között prodékán volt. 1946-tól az új szervezeti keretek között még taníthatott, ám az intézmény 1949-ben történt - átmeneti - bezárásakor kényszernyugdíjazták. Hosszú munkássága - az etetési kísérletektől a mezőgazdasági közgazdaságtan kérdésein át a feldolgozási problémákig - rendkívül széles körű. Cukorrépa-kutatásai talán a legismertebbek külföldön is. Nyugdíjazása ellenére az „Akadémia” maradt a mindene, szinte haláláig dolgozott. 1972-ben gyémántdiplomát kapott. A magyaróvári temetőben nyugszik.
1850. február 20.
175 éve született Kielben Ilsemann Keresztély kertész. Az 1870-es években került Magyarországra. Előbb különböző uradalmak kertészeteiben dolgozott, majd 1880-ban a Magyaróvári Gazdasági Akadémiára került, ahol segédkertész majd főkertész lett és a kertészeti ismereteket is oktatta. Itt az 1880-as évek végére, Magyarországon az elsők között, másfélezer fajtából álló díszfa- és díszcserje iskolát létesített. 1892-ben eltávozott Magyaróvárról, Budapest főkertészévé nevezték ki. A fővárosban az ő tervei alapján készítették el és fejlesztették tovább többek között a Szabadság-tér parkját, a Népligetet, a Városligetet, továbbá számos parkot és sétányt. Az ő nevéhez fűződött az Állatkert parkjának kiépítése is. Az 1896. évi millenniumi kiállításon több aranyérmet szerzett. Az 1902. és 1910. évi nemzetközi virágkiállításokon is sikerrel szerepelt az általa irányított budapesti kertészet. Budapesten halt meg 1912. június 4-én.
2000. február 29.
175 éve született Kielben Sárfalvi Béla tanár, földrajztudós. Magyaróváron született 1925. december 1-jén. A győri bencés gimnáziumban érettségizett. 1950-ben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen földrajz-történelem szakos tanári oklevelet szerzett. 1950-től 1953-ig a budapesti egyetem földrajzi intézetében tanársegéd, 1953-1962 között a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Csoportjánál tudományos munkatárs. 1965-66-ban Ford ösztöndíjjal tanulmányutat tett az USA-ban. 1967-1987 között a budapesti egyetem Regionális Földrajzi Tanszékén docens, 1988-90-ben tanszékvezető egyetemi tanár. 1978-ban Bajorországban volt vendégkutató, 1979-ben pedig a New-Yorki Állami Egyetemen tanár. 1993-tól haláláig az ELTE doktori iskolájában a földrajzi alprogram vezetője. Főként az Alföld mezőgazdaságával, Magyarország népesség- és településföldrajzával, az oktatás területi kérdéseivel, a világgazdaság hazai hatásaival és az urbanizáció és népességföldrajz összefüggéseivel foglalkozott. Jelentős a tudományszervezői, tankönyvírói, oktatói munkássága is.
MÁRCIUS
1875. március 8.
150 éve született Tiszaroffon Karkovány Ákos gépészmérnök. Középiskolai tanulmányait Aradon végezte. 1897-ben Budapesten, a Műegyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet. Itt kezdte pályáját, mint tanársegéd a mezőgéptani tanszéken. Külföldi tanulmányútjain, ahol gépkísérleti intézeteket, gyárakat látogatott meg, szinte egész Nyugat-Európát bejárta. Tapasztalatai alapján rendezték be a Műegyetem mezőgazdasági és ipari géptani tanszékét. Emellett országszerte gépbemutatókat, versenyeket szervezett. Az első világháborúban orosz hadifogságba esett, ahonnan csak 1927-ben, kalandos körülmények között tért haza. 1932-ben került Magyaróvárra: a Gazdasági Akadémia műszaki tanszékének, és a Gépkísérleti Állomás vezetőjévé nevezték ki. Az állomáson kísérleteket végzett fagázzal üzemelő traktorokkal, magtisztító gépet szerkesztett, foglalkozott a biogáz-termelés kérdésével. Műszeres, többek között az energiatakarékosságra is kiterjedő gépvizsgálati módszere, úttörő jellegű volt. Széles látókörű, sokoldalú tudós volt, aki a nyugati világnyelvek mellett beszélt oroszul, törökül és kínaiul is. Tagja volt a Széchenyi-körnek, öt éven át elnöke volt a Múzeum Egyesületnek. Magyaróváron halt meg 1939. január 25-én. A tiszaroffi temetőben nyugszik, sírkövét 1997-ben a magyaróvári temetőbe szállították.
1850. március 21.
175 éve született Magyaróváron Götz Ferenc sütőmester, városbíró. 1903-tól 1920-ig, Magyaróvár rendezett tanácsú várossá történt átszervezéséig volt Magyaróvár nagyközség bírája, ezután már nem vett részt a közéletben. Hivatali idejére esik Magyaróváron a hosszabb ideje szünetelő magán- és középítkezések megindulása: a Vadásztölténygyár fejlesztése, a polgári leányiskola, a Növénynemesítő Intézet, a múzeum és a Mosoni úton (ma Szent István király út) lévő villák építése, a temető bővítése, a halászi hídhoz és a Ferenc József Árvaház vételéhez való hozzájárulás. Nagy szerepe volt Magyaróvár gyáriparának fejlesztésében. Magyaróváron halt meg 1938. augusztus 24-én Sírja a magyaróvári temetőben található.
1950. március 27.
75 éve halt meg Győrben Hegedűs József római katolikus pap. Mosonszentmiklóson születetett 1873. június 10-én. Győrben végezte a teológiai tanulmányait, 1896-ban szentelték pappá. Pályáját Rábaszentmihályon kezdte, l920-ig különféle parókiákon volt káplán és adminisztrátor. Abban az évben nyugdíjba ment, haláláig Győrben élt. Versei a „Győri Hírlap”-ban (1908) és a „Soproni Napló”-ban (1908, 1909) jelentek meg.
1875. március 29.
150 éve született Salgótarjánban Bencsik Sámuel Kornél római katolikus pap. A rozsnyói egyházmegyében, 1899 augusztusában szentelték pappá. 1902-ben a bécsi Pázmáneumban szerzett teológiai doktori fokozatot. 1903-ban lépett át a győri egyházmegyébe, Féltoronyban 1903-ban, majd Rajkán 1904-től 1906-ig, Magyaróváron 1906-ban volt káplán. Németjárfalun 1907-től 1918-ig szolgált plébánosként, ekkor választották Moson község plébánosává. Ez év novemberétől haláláig töltötte be ezt a tisztséget. Alapító alelnöke volt a Mosoni Ének-és Zeneegyletnek (MÉZE). Negyvenegy éven keresztül volt áldozópap, mintaképe a szociális gondolkodású egyházi személyeknek. Híveiről való gondoskodásának eredménye volt a szegényebb sorsú mosoni lányok külföldi, főleg belgiumi munkahelyekre történt kihelyezése is. Mosonmagyaróváron halt meg 1939. szeptember 5-én.
1900. március 31.
125 éve született Kolozsváron Páter Károly vegyészmérnök, talajvegyész. A budapesti műegyetemen vegyészmérnöki diplomát szerzett. 1926-1929 között a műegyetemen tanársegéd, 1929-től 1931-ig a Keszthelyi Gazdasági Akadémián vegyészgyakornok volt. 1942-ben került Mosonmagyaróvárra rendkívüli tanárnak, ahol a kémia tanszék élére nevezték ki. Ekkor választották szét a kémiai és a technológiai tanszéket. 1945 után a kémiai, majd 1948-tól a talajtani tanszék vezetője volt. 1949-től a Budapest-Gödöllő központba helyezett egyetem talajtani tanszékének irányítója, az egyetem rektora lett (1951-1955). Az itteni Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetet ő állította fel és 1953-ig igazgatta. 1951-ben megszervezte az Agrártudományi Egyesületet. Talajok osztályozásával és szikes talajok vizsgálatával foglalkozott. 1951-ben a Magyar Népköztársasági érdeméremmel, 1954-ben a Munka Vörös Zászló érdemrenddel tüntették ki. Budapesten halt meg 1964. március 14-én.
ÁPRILIS
1875. április 7.
150 éve született a Főrévhez tartozó Farkastorok telepen Benóczy Béla jogász. Nagyszombatban végezte el a főgimnáziumot, 1895-ben itt érettségizett. A pozsonyi jogakadémián tett jog- és államtudományi vizsgát. Pályáját 1900. február 1-jén mint közigazgatási gyakornok Moson megyében kezdte, Nezsideren és Rajkán teljesített szolgálatot. 1901-ben tiszteletbeli szolgabíró, 1901-1903 között vármegyei másod aljegyző. Az első világháborúban a 13. pozsonyi honvédgyalogezredhez vonult be, századosként szerelt le. Mivel rokkanttá vált, a hadvezetőség a magyaróvári lőporgyárhoz osztotta be, előbb vezetői majd igazgatói rangot viselt. A Tanácsköztársaság idején sokat tett a gyár egyben tartásáért. 1920-tól vármegyei másodfőjegyző, később főjegyző. Moson vármegye megszűntekor, 1923-ban vonult nyugdíjba. Rövid megszakításokkal 1910-től 1923-ig szerkesztette a „Mosonvármegye Hivatalos Lapja” című periodikát. Titkára majd főtitkára, később alelnöke volt a Mosonmegyei Történelmi és Régészeti Egyesületnek, lelkesen tevékenykedett a múzeum építésében. Mosonmagyaróváron halt meg 1940. május 21-én.
1900. április 24.
125 éve született Szőkedencsen Péter György kőfaragó, szobrászművész. A kőfaragó mesterséget Kaposváron tanulta, tehetségére Rippl-Rónai József figyelt fel. Budapestre felkerülve a Százados úti művésztelepen kezdett foglalkozni a szobrászattal. Itt tanult meg bánni az agyaggal, amelyet különféle portrék és figurák készítésénél használt fel. Későbbi szobrászati munkásságát azonban elsősorban a kő szeretete motiválta, ebben a műfajban teljesedett ki igazán művészi képessége. Műhelye és műterme a magyaróvári városrészen, a közismert Manninger-telepen (a Gelka-épület helyén) volt. Különleges kapubejárójával, tornyával és a napórával 1960-ig a város egyik jellegzetessége volt. Közismert szobrászati munkái a városban: az első világháborús emlékmű (obeliszk), a Habsburg kripta lépcsőháza és a főhercegi pár fehér márvány reliefjei, a Kossuth emléktábla a főhercegi palota sarok-homlokzatán, Bánvárth Sándor akadémiai igazgató és Németh Vince esperes-plébános domborműves síremléke a magyaróvári temetőben és a Járásbíróság épületének díszei. Mosonmagyaróváron halt meg 1967. augusztus 27-én.
1925. április. 25.
100 éve halt meg Gáloson Bruckner Mihály tanító. Felsőlövőn született 1852-ben. Iskoláit Vas megyében végezte el, 1871-ben szerzett tanítói oklevelet. Négy év segédtanítóskodás után, 1875-ben választották meg a moson vármegyei Gálos evangélikus egyházközség kis iskolájába. Osztály- majd vezető kántortanítóként 48 évet töltött el a községben. A teljesen német tan- és beszédnyelvű közegben magyar szépirodalmi művek olvasásával őrizte meg anyanyelvét. Buzgó apostola volt a magyar nyelv tanításának, ezért a tevékenységért sok elismerést és jutalmat kapott a vármegyei hatóság oktatási bizottságától. Szabad idejében szorgalmasan gyűjtötte és meghatározta a környék növényvilágát. A XIX. század végének nagy filoxéra járványa következtében elpusztult régi szőlővidéket is ő teremtette újjá. Új telepítési módokra és szőlőoltásra tanította a falusiakat. Az első világháború alatt annak ellenére is állásban maradt, hogy már letöltötte szolgálati éveit és 52 évi működés után, csak 1923-ban ment nyugdíjba.
2000. április 25.
25 éve halt meg Mosonmagyaróváron Kováts László agrármérnök. Magyaróváron született 1931. október 5-én. A mosonmagyaróvári gimnáziumban érettségizett 1950-ben. A gödöllői Agrártudományi Egyetemen 1955-ben szerzett diplomát. 1955-től kezdődőn agronómusként két évet dolgozott első munkahelyén, a Mosonmagyaróvári Kísérleti Gazdaságban, a gyakorlati idő letöltése után tanársegéd lett a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémián. 1960-ban került áthelyezéssel a megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomásra, ahol körzeti felügyelő beosztásban dolgozott. 1962-ben mezőgazdaság-tudományokból doktorált Gödöllőn, 1966-ban ugyanott tett növényvédelmi szakmérnöki, 1979-ben pedig a keszthelyi Agrártudományi Egyetemen talajerő-gazdálkodási szakmérnöki szakvizsgát. Növénykórtani, rovartani, gyomirtási üzemi gyakorlat mellett kiemelten foglalkozott a növényvédő és műtrágyaszóró gépek szórástechnikájával, egyik bemérő készülékét a Találmányi Hivatal szabadalommá nyilvánította. 1991-től a Pannon Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaság-tudományi Karán volt címzetes egyetemi docens.
1900. április 27.
125 éve halt meg Bécsben Hecke Vencel mezőgazdász. Reichenbergben született 1824. február 20-án. Középiskoláit szülővárosában végezte majd a friedlandi Clam-Gallas uradalomban dolgozott mint jószágigazgató. 1850-ben érkezett Magyaróvárra. 1851-1853 között a gazdasági tanintézet hallgatója volt. 1854-ben ugyanitt a növénytermesztési és erdészeti tanszék munkatársa lett. 1857-től rendes tanár. 1860-1869 között az üzemtani tanszéket vezette, de mellette oktatott növénytant és erdészetet is. Számos tanulmányúton vett részt Németországban, Franciaországban, Angliában. 1861-ben megjelent, térképekkel illusztrált művében részletesen bemutatta Magyaróvárt és környékét mezőgazdasági szempontból. Foglalkozott a térség éghajlatával, talajviszonyaival, növénytermelésével, erdészetével. Könyvéből pontos kép nyerhető a főhercegi uradalom korabeli gazdálkodásáról továbbá magáról a gazdasági tanintézetről is. 1869-ben Bécsbe távozott. 1874-től a bécsi társintézet üzem-szervezéstani tanszékét vezette, ahol több kitüntetést kapott és elnyerte az udvari főtanácsosi címet.
MÁJUS
1850. május 9.
175 éve született Galántán Hanniker Géza tisztviselő. Középfokú tanulmányait Esztergomban és Győrben, a bencés gimnáziumban végezte. 1871-ben Győrben érettségizett. 1891-ben a nezsideri járásban már szolgabíró, 1904-ben is. 1895-ben a nezsideri takarékpénztárban igazgatósági tag. 1903-tól ügyészségi megbízott. 1904-től Magyaróváron árvaszéki ülnök, 1914-től a megyei árvaszék elnöke. 1913-tól igazgatósági tagja volt a Magyaróvári Házépítő Részvénytársaságnak. Nyugalmazott árvaszéki elnökként Budapesten halt meg 1922. július 11-én, földi maradványait Magyaróváron temették el.
1900. május 11.
125 évbe halt meg Kaposváron Merényi Kálmán tanár, lapszerkesztő. Esztergomban született 1852. szeptember 27-én. tanár, újságíró. Esztergomi gimnáziumi évek után 1870-ben a győri tanítóképzőben szerzett jeles oklevelet. Tanítói állomásai: Gönyű, Abda, Herceghalom, Dunapentele voltak. Innen 1874-ben jött Magyaróvárra a községi iskolába, amelynek 1878-tól igazgatója volt. Testnevelést tanított a piarista gimnáziumban. Az ő nevéhez fűződik a magyaróvári községi iskola magyar tannyelvűvé alakítása. Megépíttette és felszerelte a városrész évtizedekig egyetlen tornacsarnokát. Részt vett a magyaróvári polgári leányiskola, a királyhidai magyar iskola és óvoda megszervezésében. Alelnöke, majd elnöke volt a Mosonmegyei Általános Tanítóegyletnek. Megszervezte a Tanítók Országos Árvaháza Moson megyei alapját, egyik alapítója az Eötvös-alapnak és a Tanítók Házának. Önképzés végett sokat utazott Ausztriában és Dél-Németországban, évekig volt hallgatója a Magyaróvári Gazdasági Akadémiának. Írásait rendszeresen közölte a „Pedagógiai Szemle”, a „Néptanítók Lapja” és a „Néptanoda”. Földrajzkönyvét évtizedekig használták a vármegye iskoláiban. Egyik szerkesztője és kiadója volt a „Mosonymegyei Lapok”-nak, amelyik az ő közreműködése révén teljesen magyar nyelvű sajtóorgánummá vált. 1899-ben Kaposvárra helyezték át, ahol hét hónap alatt átszervezte az alapiskolák rendszerét.
1950. május. 24.
75 éve halt meg Chicagoban Negró Aladár katonatiszt. Lékán született 1908. július 18-án. Középfokú katonai tanulmányait Pécsen a Zrínyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézetben végezte. 1926-1930 között Budapesten a Ludovika Akadémia hallgatója volt, 1930-ban avatták tisztté. 1933-ban fejezte be repülőkiképzését. 1933 novemberétől Szombathelyen, majd 1936 januárjától Székesfehérváron szolgált légügyi felügyelőként. A magyar-szlovák határkonfliktus során, 1939. március 24-én két légi győzelmet aratott Kárpátalján, Szobránc és Pálóc térségében: lelőtt két Avia B.534-es szlovák vadászrepülőgépet. 1939 júliusában Horthy Miklós kormányzótól vehette át az ellenség előtt tanúsított vitézi és hősi magatartásáért a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét hadiékítménnyel és kardokkal. 1940. május 1-jén századossá léptették elő, 1940. december 9-én vitézzé avatták, ekkor változtatta nevét Szobránczyra, 1939-es győzelmére emlékezve. A második bécsi döntés után Kolozsvár-Szamosfalvára telepítették a Szobránczy Aladár vezette, 2/3.- ra keresztelt "Ricsi" vadászrepülő századot. 1941. június 27-től július közepéig a század gépei részt vettek a Szovjetunió elleni hadműveletekben, majd visszarendelték őket Kolozsvárra. 1941 novemberében a századot feloszlatták, ezt követően Szobránczy harcoló alakulatoknál nem töltött be parancsnoki posztot, parancsnoki beosztásokban különböző repülőtereken teljesített kiképzői, oktatói szolgálatot. 1944 májusától a Budapesten, a Sziklában a légvédelmi vezetési ponton szolgált. 1945 májusában Németországban amerikai fogságba esett. 1945 decemberében tért vissza Magyarországra, ahol az új hadsereg már nem tartott igényt szolgálataira, így az Egyesült Államokba emigrált, ahol 1950-ben öngyilkos lett. Felesége hamarosan követte a halálba. Hamvaikat 1951. május 26-án helyezték el Mosonmagyaróváron a magyaróvári temetőben található családi sírboltban.
JÚNIUS
1925. június 19.
100 éve halt meg Magyaróváron Proszonits István tisztviselő, polgármester. Haulikfalván született 1873. november 30-án. A középiskola négy évének elvégzése után bírósági végrehajtói vizsgát tett. Néhány évig Magyaróváron dolgozott mint ügyvédi írnok. 1898-ban Nezsiderben járási írnokká nevezték ki, 1900-ban Nyulas község, 1908-ban Pándorfalu választotta jegyzővé. Mindkét helyen állami óvodát és iskolát létesített, községházát és orvosi lakást épített. 1916-ban Magyaróvár nagyközség főjegyzőjévé választotta. 1921. január 22-én tartotta Magyaróvár nagyközség képviselőtestülete utolsó ülését, ekkor alakult rendezett tanácsú várossá, s ekkor választották meg Proszonits Istvánt a város első polgármesterévé. A város maga járt közben a kormánynál, hogy a jogi végzettséghez kötött állásban Proszonitsot annak ellenére megerősítse, hogy jogi végzettsége nem volt. Nem lehetett sokáig polgármester, mert életének 52. évében meghalt. Sírja ma is áll a magyaróvári temetőben. Rövid hivatali ideje alatt kifizette a város tartozásait, házhelyhez juttatta a hadiözvegyeket és hadiárvákat, a vitézi telkekre 10 hold földet ajánlott, beszerezte a város új harangjait, gyalogjárdákat tett rendbe, fejlesztette a villanyvilágítást, bővítette az elemi népiskolát és sokat fáradozott a város csinosítása, valamint a főgimnázium megmentése érdekében.
1950. június 22.
75 éve született Mosonmagyaróváron Cser Zoltán esztéta, költő. (Mosonmagyaróvári szellemi szabadfoglalkozású költő, a helyi Szivárvány Kör (1995-2015) egyik alapító tagja. Gimnáziumi érettségi után film – és általános esztétikai tanulmányokat folytatott. 1992-től jelentek meg versei a megyei (Kisalföld), a helyi (Moson Megye) és egyéb (Diagnózis, Új Arc, Jó Hír, Szegedi Kristály) lapokban, majd különböző antológiákban. Filmstúdióban filmezéssel foglalkozott és filmesztétikai tanfolyamokat szervezett kollégáival az ország különböző településein. Emellett szenvedélyes fotós, de gyermekparalízis betegsége már megakadályozta helyi kiállításának megrendezését. Mosonmagyaróváron halt meg 2002. augusztus 5-én. Önálló verseskötete korai halála miatt már nem jelent meg. Majd csak 2019-ben az Aranypor című térségi irodalmi periodika és a Szél-járás című kulturális folyóirat hozott le hét versét. Összegyűjtött versei a facebook –on létrehozott Cser Zoltán posztumusz verseskötete című oldalon olvashatók, melyekhez Rudnyákné Németh Csilla képzőművész készített illusztrációkat. 2020. január 22-én, a Magyar Kultúra Napján a városi középiskolai kollégium „Te vagy a legfontosabb” címmel rendezett tiszteletére posztumusz költői estet.
JÚLIUS
1925. július 4.
100 éve született Magyaróváron Holényi Géza sportoló, kerékpárversenyző. Festő szakmunkás-tanulóként először az Előre Egyesületben, majd ennek utódegyesületében, a Kühne SE kerékpáros szakosztályában kezdte a versenysportot, amelyet a jogutód Mosoni Vasas SE-ben már válogatott szinten űzött. 1940-ben már Nyugat-válogatott volt. Többszörös magyar hegyi, Balaton-és Millenáris bajnok, 40-szer nyert országos- vagy területi szintű háztömbkörüli bajnokságot. 1949-től magyar válogatott, 1950-ben vidékiként egyedülállóan a csapattal együtt országos bajnok, ugyanebben az évben a Varsó-Berlin-Prága verseny legjobb magyar résztvevője. 1953-ban a Magyar Népköztársaság Kiváló Sportolója. Mosonmagyaróváron halt meg 1987. március 14-én. Szülővárosának mai kerékpársport szakosztálya „Holényi emlékverseny” elnevezéssel évente rendez nemzetközi országúti versenyt a Szigetközben. Emlékét (csapattársaival együtt) a Fehér Ló Közösségi Házban berendezett állandó kiállítás is őrzi.
2000. július. 6.
25 éve halt meg Veszprémben Bonnyai Mihály újságíró, gazdasági vezető. Szanyban született 1919. október 19-én. Középiskolai tanulmányait a győri bencés és a magyaróvári piarista gimnáziumban végezte. Érettségi után a Magyar Posta szolgálatába lépett, de két év után a mosonmagyaróvári adóhivatalban vállalt munkát. Egy év múlva a Karolina Kórház ellenőre lett. Munka közben állam-számviteltani tanfolyamot végzett, s később felsőfokú államháztartási könyvelői képesítést szerzett. 1950-től a győri kórház gazdasági vezetője lett, itt több fejlesztést is kezdeményezett. Később a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia gazdasági igazgatója, 1959-től kérelmére a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia gazdasági igazgatója volt egészen 1970-ben történt nyugdíjba vonulásáig. Mosonmagyaróváron hét éven át volt a „Mosonvármegye” című lap gyakornoka, majd belső munkatársa. 1945 májusában „Szabad Mosonvármegye” címmel demokratikus hetilapot jelentetett meg, tagja lett a Magyar Újságírók Országos Szövetségének. 1946-ban a Magyar Távirati Iroda vidéki tudósítója is volt. Keszthelyen ő hozta létre az egyetem nyomdáját, kiadványokat is szerkesztett. 1980-ban Veszprémbe költözött, halála után itt temették el.
1925. július 4.
150 éve született Magyaróváron Hönigswald Richárd orvos, filozófus. Középiskolai tanulmányait 1884-1888 között a magyaróvári piarista gimnáziumban végezte. 1902-ben Bécsben orvosi diplomát szerzett, majd Grazban és Halléban filozófiát tanult. 1916-tól a breslaui egyetemen a filozófia, pszichológia és a pedagógia professzora volt. 1930-tól Münchenben tanított. 1933-ban, Hitler hatalomra jutása után, zsidó származása miatt kényszernyugdíjazták. 1938-ban a dachaui koncentrációs táborba internálták. 1939-ben sikerült az Amerikai Egyesült Államokba emigrálnia, ahol New Yorkban magántanárként tevékenykedett. Elsősorban az ismeretelmélettel foglalkozott. New Havenben halt meg 1947. július 11-én.
1925. július 25.
100 éve halt meg Magyaróváron Müllner Pál piarista szerzetestanár. Magyaróváron született 1846. február 14-én. A magyaróvári gimnázium alsó osztályai után Vácon folytatta tanulmányait, ahol 1861-ben öltözött be. 1863-tól Kecskeméten végezte el a következő két osztályt, végül középiskolai tanulmányait Kolozsváron fejezte be 1867-ben. Ettől kezdve először Sátoraljaújhelyen tanított matematikát, fizikát és magyart, 1870-ben Selmecbányán már latint és földrajzot is. 1872-től két éven keresztül működött tanárként Temesváron, később Nagykárolyba majd ismét Selmecbányára helyezték, ahol igazgató is volt. 1888-tól 1911-ig Budapesten rendtartományi asszisztensként sokféle feladatot látott el. 1912-ben jött Magyaróvárra, ahol 1925-ben vonult nyugalomba. A rendi adminisztráció és a tanügy fáradhatatlan munkásaként gondos és hűséges sáfára volt a rendi vagyonnak. Kidolgozta és megalapozta a rendi vagyonkezelés egész rendszerét. Földi maradványai a magyaróvári piarista sírkertben pihennek.
1875. július 29.
150 éve született Bécsben Vass Márta tanító, tanár. A magyar nemzetiségű, magyar nyelvű, római katolikus vallású Vass Márta 1898-ban Kalocsán szerzett tanítói oklevelet. 1899-ben érkezett Magyaróvárra, ahol a Polgári Leányiskolában generációkat nevelt és tanított harmincnyolc éven keresztül. 1915-1916 között az iskola helyettes igazgatója volt, 1933-ban a címzetes igazgatóvá nevezték ki. A köztiszteletnek örvendő, egyedülálló tanárnő végleges nyugdíjazása után (1936) is a városban maradt és továbbra is részt vett a kulturális, szociális megmozdulásokban. Idős korában továbbápolta tanítványaival kialakult jó kapcsolatait. 1944. áprilisától őt is a zsidókat megkülönböztető jelzés (sárga csillag) viselésére kötelezték, majd a mosoni gettóba zárták, annak ellenére, hogy a helyi zsidószervezet által a zsidó származásúakról és a kikeresztelkedettekről készült névsorban nem szerepelt a neve. 1944. június 6-án a Mosonból és a környékbeli településekről összegyűjtött zsidókkal együtt Győrbe szállították. Onnan pedig az auschwitzi koncentrációs tábor felé. Valószínűsíthető, hogy Kassán a győri deportáló szerelvényekben szenvedő 2985 személyből a hatvankilencedik életévében járó Vass Márta az egyik, aki az út borzalmait nem bírta, meghalt, és a transzportok németeknek való átadásakor a vagonból kivették és a kassai régi zsidó temetőben hantolták el. 2022. április 16-án a Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapján Vass Márta hivatalosan is holokauszt áldozattá lett nyilvánítva és neve felkerült a budapesti Holokauszt Központban található Áldozatok emlékfalára is. Vass Márta neve Mosonmagyaróváron a zsidó temető előtti Shalom Parkban található Holokauszt emlékműre 2023. június 4-ére került fel, amikor a Mosoni Zsidó Hitközség emlékezett a 74 évvel ezelőtt elhurcolt zsidó áldozatokra. Megemlékező beszédet Simon Zsuzsanna helytörténeti kutató mondott.
1900. július 30.
125 éve született Magyaróváron Vezekényi Ernő mezőgazdász, növénynemesítő. Régi magyaróvári kisiparos családból származott. Iskoláit minden szinten szülővárosában végezte. 1921-ben diplomázott a Magyaróvári Gazdasági Akadémián. 1926-ban az egri főkáptalan bödönháti (Újszentmargita) gazdaságának kísérleti telepére osztották be. Itt ismerkedett meg Fleischmann Rudolf növénynemesítővel, aki az itteni szikeseken dolgozott. A sziktűrő növényfajták kikísérletezését együtt végezték. 1928-ban a tilaji (Szentistván) és környéki gazdaságokba helyezték át. 1932-ben került vissza a bödönházi 3200 katasztrális holdas uradalomba, ahol vámőrlő malmot, vetőmagtisztító üzemet és sertéshizlaldát létesített. 1945-ben részt vett a földosztás technikai kivitelezésében. Létrehozta a bödönházi növénynemesítő telepet, amelynek 1947-ben történt felszámolása után 1949-ben Karcagra költözött. Itt jött létre a Karcagi Kísérleti Gazdaság. Takarmányrépa kísérleteiért már 1942-ben részesült állami elismerésben. Bödönháton szegletes ledneket is nemesített, amely azután Karcaghoz kötődött. Karcagon búzát nemesített amely homokos és szikes talajokon is jól termett. Kitűnő télálló őszi búzát (Karcagi 522) kísérletezett ki, amely az intenzív búzák termeléséig elterjedt lett. Számottevő eredményeket ért el a fűfélék nemesítésével is (csenkesz, perje), amelyek sziktűrőké váltak. 1971-ben Mosonmagyaróváron átvehette az aranydiplomáját. Kecskeméten halt meg 1973. július 12-én.
AUGUSZTUS
1875. augusztus. 7.
150 éve született Garanyban Gyárfás József mezőgazdász. Sopronban végezte el a középiskolát, érettségi után a Magyaróvári Gazdasági Akadémiára iratkozott be, ahol 1896-ban végzett. Egy év múlva tért vissza Cserháti Sándor munkatársául, s mellette dolgozott 1909-ig. 1899-ben a magyaróvári Országos Növénytermelési Kísérleti Állomáshoz helyezték, amelyet ugyancsak Cserháti irányított. 1901-től az állomás aradi kirendeltségét vezette. Cserháti halála után 1909-ben őt bízták meg a kísérleti állomás vezetésével. 1933-ban innen vonult nyugdíjba, de még évtizedekig tevékenykedett a kísérleti intézetben és a Magyaróvári Gazdasági Akadémián és utódintézményeiben. Pályája kezdetétől bekapcsolódott a trágyázási és műtrágyázási kísérletekbe, gyakorlati célja a talaj termelékenységének fokozása volt. Részletesen foglalkozott a zöldtrágyázás kérdéseivel, de a szántóföldi takarmánytermesztésben is maradandót alkotott, nevéhez fűződik a hazai pannonbükköny kinemesítése és a fehér somkóró termesztésének meghonosítása. Gyárfás kiváló emberi tulajdonságokkal rendelkező kutató és gyakorlati szakember volt. Húsz önálló művén kívül mintegy 600 szakközleményt írt hazai és külföldi szaklapokba. Évtizedeken át vezette a „Köztelek” Növénytermesztés és Trágyázás rovatát, sok előadást tartott, többek között a rádióban is. Munkásságáért a Kossuth-díj 2. fokozatával (1955) és Munka Érdemrenddel tüntették ki. Mosonmagyaróváron halt meg 1965. június 26-án. Keszthelyen temették el. Emlékét utcanév őrzi Mosonmagyaróváron.
1975. augusztus 8.
50 éve halt meg Jánossomorján Sós Antal dudás. Nagyszarván született 1896. január 16-án. A Csallóközből származó írni-olvasni nem tudó pásztorcsalád 1906-ban munkát keresve telepedett meg a szigetközi Doborgazszigeten. Később Dunaremetén éltek, ahonnan Győrzámolyba szegődtek pásztornak. Sós Antal itt ismerkedett meg egy dudáló pásztorral, tőle vásárolta az első hangszert is. Az 1930-as évektől Dunaszentpálon volt csordás, innen kiindulva muzsikálta végig a Felső-szigetközi községeket. Ügyes kezű emberként számtalan hangszert készített, minden anyagot és gyártási módot kipróbált. Az egyik ilyen alkotását, az 1938. évi Eucharisztikus Világkongresszusra készített ostornyelet Budapesten, Berlinben és Rómában is kiállították. A második világháború után telepedett le Pusztasomorján, ahol csak a 60-as években tűnt fel mint a környék egyetlen dudása. Az általa felújított öreg hangszerrel ekkor játszott a győri rádióban Kodály Zoltánnak, és fellépett vele a „Röpülj páva” címmel zajló televíziós vetélkedőn is.
1875. augusztus 12.
150 éve született Nezsideren Csörgey Titusz biológus. A gimnáziumot Pozsonyban kezdte és a soproni bencéseknél folytatta. A budapesti egyetem bölcsészeti karán zoológiát tanult 1893-tól 1896-ig. Professzora id. Entz Géza volt, de szövettani gyakorlatokon együtt dolgozott ifj. Entz Gézával is. 1895-től, már egyetemi évei alatt dolgozott az Ornithológiai Központban, ahol Herman Ottó megbízta, hogy a magyar madártan úttörőjének, Petényi Salamon Jánosnak kéziratban maradt jegyzeteit rendezze sajtó alá és illusztrálja. Herman Ottó halála után, 1922-ben Csörgey lett a főigazgatója a közben nevét Madártani Intézetre változtató tudományos intézménynek. Miután megírta Dalmácia madárvilágának alapvető forrásmunkáját, Csörgey érdeklődése a Fertő tó madárvilága felé fordult. Négy új madárfajt ő vezetett be a magyar faunába. 1934-ben ment nyugdíjba. Élete végén Ábrahámhegyen élt. Tapolcán halt meg 1961. december 15-én, hamvai a tapolcai temetőben nyugosznak.
1925. augusztus 14.
100 éve halt meg Biebrichben Czéh András mezőgazdász, szőlész-borász. Magyaróváron született 1843. október 29-én. Idős Czéh Sándor magyaróvári nyomdász fia, ifj. Czéh Sándor és Czéh Lajos nyomdászok testvére volt. Középfokú tanulmányait a magyaróvári piarista gimnáziumban végezte. 1862-1864 között a Magyaróvári Gazdasági Tanintézet hallgatója volt, majd Sándor Móric bajnai és biai birtokainak gazdatisztje volt. Amikor Sándor Móric lánya, Sándor Paulina Klementína Mária Walburga férjhez ment Richard Clemens Metternich von Winneburg grófhoz, Czéh András követte úrnőjét német földre a johannisbergi Metternich uradalomba. Az ottani, a rheingaui borvidékhez tartozó szőlészetet, 1870-től 1880-ig mintaszerűen vezette. 1880-tól a porosz állam szolgálatába állt, Rheingau szőlészetét, borászatát 38 éven át felügyelte és igazgatta. Írásaiban foglalkozott a szőlőgyökér-tetű, a filoxéra elleni védekezéssel is.
1850. augusztus 22.
175 éve halt meg Bécsben Nikolausz Lenau költő. Csatádon született 1802. augusztus 13-án. Középiskoláit a pesti piaristáknál kezdte. A család Tokajba költözött és Lenau Sárospatakra járt. Innét a nélkülöző család Budára került. Itt tanult meg hegedülni is. 1818-ban nagyanyja vette magához nővérével együtt és Stockerauba vitte. Bécsben bölcsész, majd jogi tanulmányokat kezdett. Végül visszaköltözött anyjához Pozsonyba, ahol a jogakadémiára iratkozott be 1821-ben, de aztán nagyanyjával kibékülve visszament Bécsbe a bölcsészkarra. 1822 novemberében Kleyle Frigyes és Veszely László barátai hívására jött Magyaróvárra. Akkori lakhelyét ma is Lenau-háznak nevezik. Az eredetileg barokk, 1906-ban átépített Lajta parti ház emeleti szobájában lakott. A házat 1877-ben német nyelvű reliefes táblával, 1902-ben magyar nyelvű táblával jelölték meg. Az itteni tér is róla volt elnevezve 1948-ig. Ezen kívül az egyetem belső udvarán mellszobor (Hanzely Jenő alkotása) és kőpad örökíti meg itteni tartózkodását. 1823 tavaszán elhagyta Magyaróvárt és Bécsbe ment. 1826-1830 között orvosi tanulmányokat folytatott. 1833-tól Németországban élt kizárólag a költészetéből.. 1844-ben egy szélhűdés után idegbetegség mutatkozott a költőn. Előbb a wiesenthali, később a döblingi elmegyógyintézetben kezelték haláláig. Lenau elsők között érezte át a magyar puszta költészetét. Huszonhárom tipikusan magyar vonatkozású verse van, ebből hat magyaróvári tárgyú. A két legnevezetesebb itteni verse a Szerencse Istennője és a Házasság Magyarországon, de megénekelte az itteni sík vidéket és a szomorúfűzes Lajta partját is. Itt írt műveinek nagy része elveszett.
1850. augusztus 18.
175 éve született Rózsahegyen Őshegyi József alispán, jogász, lapszerkesztő. Középkori német eredetű családból származott (Eyerl ab Eyersperg) Középfokú tanulmányait Győrben, Eperjesen és Szatmárnémetiben végezte. Ezt követően Pozsonyban és Budapesten jogi tanulmányokat folytatott. 1874-ben ügyvédjelöltként telepedett le Magyaróváron. 1874-ben Moson vármegye tiszteletbeli aljegyzőjévé nevezték ki. 1878-ban már ügyvéd volt Magyaróváron. 1890-ben megyei tiszti ügyésznek választották, 1894-től megyei tiszti főügyész. Rendkívüli tanárként tanított a Magyaróvári Gazdasági Akadémián is. Igazgatósági tagja volt a Mosonmegyei Takarékpénztárnak és a Magyaróvári Házépítő Részvénytársaságnak is. 1903-ban és 1907-ben is Moson vármegye alispánjává választották. 1914-ig viselte ezt a hivatalt, amikor betegsége miatt nyugalomba vonult. Alispáni működése alatt a megye sokat fejlődött, amiben voltak személyes érdemei is. Az iskolaügyet, a helyi Széchenyi Kör és általában a helyi kultúra fejlesztését kiemelten kezelte. 1884-től tagja volt a Moson Megyei Történelmi és Régészeti Egyletnek, titkárként, majd alelnökként. 1888-tól a „Mosonymegyei Lapok” szerkesztője volt. Tevékenykedett a megyei jegyzőegyletben, a Magyaróvári Férfidalárdában, és a tűzoltóegyletben is. Magyaróváron halt meg 1921. január 5-én.
1875. augusztus 30.
150 éve halt meg Pozsony-Szent-Györgyön Unger Pál piarista szerzetestanár. (Moson)Szolnokon született 1794. április 1-jén. A Nyitra megyei Privigyen öltözött be, 1814-1816 között Pozsony-Szent-Györgyön volt a középiskola tanulója. 1817 és 1818 között Vácon hallgatott filozófiát, 1819-től 1821-ig Nyitrán és Pozsony-Szent-Györgyön teológiát. Ugyanitt kezdett tanítani 1821-ben. 1824-tól tíz éven keresztül tanított Magyaróváron nyelvi tárgyakat. Temesvári és budai tanárkodás után 1859-ben jött ismét Magyaróvárra, ahol a gimnázium igazgatóhelyettese és a rend házfőnöke volt. 1860-ban a katekétika, a schematizmus doktora és professzoraként tért vissza Pozsony-Szent-Györgyre.
SZEPTEMBER
1850. szeptember 19.
175 éve született Répcesarudon Mersich Máté római katolikus pap, költő, természettudós. Középiskolai tanulmányait Kőszegen és Győrben végezte. 1872-1876 között a Győri Papnevelő Intézetben folytatta tanulmányait, 1876. márc. 8-án szentelték pappá. 1879-ben került Horvátkimlére, ahol haláláig, 1928-ig végezte a hívek lelki gondozását. Természettudományos érdeklődése már gimnáziumi évei alatt megmutatkozott. Az 1880-as évektől jelentkezett tudományos publikációival a filozófia, matematika, közgazdaságtan, teológia témakörében, amelyek folyóiratokban illetve tanulmánykötetekben kaptak helyet. 1902-től 11 éven át szerkesztette a „Kalendar Svete Familije” című kiadványt, amely nagy népszerűségnek örvendett a nyugat-magyarországi horvát népesség körében, és amelyben első versei is megjelentek. Verseinek többségét az 1910-1922 között Győrben megjelent „Naše Novine” című horvát nyelvű lapban publikálta. A versírás mellett műfordítással is foglalkozott. Költészetére nagy hatást gyakoroltak a 19. század magyar költői, elsősorban Petőfi Sándor. Az ő hatása érvényesül mind témaválasztásában, mind versformálásában. Őt tartják a mai Burgenland (Gradišće) területén élő horvátok egyik legnagyobb költőjüknek. Horvátkimlén halt meg, 1928. február 15-én: Sírja a horvátkimlei temetőben található. Emlékét a községben utcanév és a templom előtt 1993 szeptembere óta dombormű is őrzi.
OKTÓBER
1900. október 7.
125 éve született Szombathelyen Révy Dezső mezőgazdász, botanikus. Középiskolai tanulmányait Szombathelyen végezte a premontrei gimnáziumban. 1921-ben szerzett oklevelet a Magyaróvári Gazdasági Akadémián, majd beiratkozott a budapesti egyetem kémia-természetrajz szakára. 1923-1924 között gyakornok volt a Magyaróvári Gazdasági Akadémián és az Állatorvosi Főiskolán. 1925-ben visszatért Magyaróvárra, ahol gyakornoki teendői mellett az intézmény könyvtárában is dolgozott. 1929-1932 között a Debreceni Gazdasági Akadémián tanított, de hamarosan visszatért Magyaróvárra. Itt folytatta korábban elkezdett vállalkozását: Moson vármegye flórájának és faunájának felderítését, feldolgozását. 1939-1944 között rendszeresen kutatta Magyaróvár bogár faunáját. Kutatta a változatos élőhelyeket, részletesen leírta a tápnövényeket és 2500 fajt tartalmazó, 30 000 példányból álló gazdag gyűjteményt hozott létre. Korai halála megakadályozta abban, hogy gyűjteményét teljesen feldolgozza, eredményeit közzétegye. 1935-ben gazdasági akadémiai segédtanárrá, 1939-ben akadémiai rendes tanárrá nevezték ki. Tanította a gazdasági állattan, növénytan, növénykórtan tantárgyakat emellett ő volt a növény-egészségügyi körzet vezetője is. 1934-1940 között a sportegyesület, a MOGAAC tanár védnöke volt. 1948-tól részt vett a mezőgazdasági szakoktatás átszervezésében. 1949-ben a budapesti Agrártudományi Egyetem növénytani tanszékére helyezték át, 1949-1950 között ő volt az egyetem rektora. 1951-1952 között a mezőgazdasági gépészeti kar dékánja volt. Budapesten halt meg 1954. április 17-én.
1925. október 23.
100 éve született Pacsán Uzsoki András egyháztörténész, muzeológus, régész 1944-ben a Keszthelyi Premontrei Gimnáziumban érettségizett, majd katonának hívták be, s 1948-ban tért haza a grúziai hadifogságból. 1951-1955 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán régész–muzeológus szakot végzett (a bölcsészettudomány doktora, 1964.). 1954-ben feleségül vette Kolbai Olga könyvtárost (Kolbai Károly akadémiai tanár lányát), két gyermekük született (Mária, 1955; Zsuzsanna, 1958). Uzsoki András 1955-ben a mosonmagyaróvári Hansági Múzeum igazgatójaként kezdte pályáját. 1958-ig dolgozott itt, majd a győri, a veszprémi és a tihanyi múzeumokban tevékenykedett tudományos főmunkatársként vagy igazgatóként. 1988. évi nyugdíjba vonulása után a tihanyi Bencés Apátsági Múzeum igazgatója (1994-1997) volt, ezután lányai közelébe, Dunakeszire költözött. Nevéhez fűződik több jelentős régészeti föltárás, múzeumi (régészeti, művészettörténeti, néprajzi, természettudományi) kiállítás szervezése és rendezése; régészeti, idegenforgalmi, néprajzi, művészet-, egyház- és helytörténeti tudományos publikációi magyar, angol és német nyelven jelentek meg. Ő volt a szerzője városunk első részletes útikönyvének, amely tudományos alapossággal tárgyalta a műemlékeket és a település történetét. Alapító szerkesztője volt Győrött az Arrabona múzeumi évkönyvnek, a Magyar Egyháztörténeti Évkönyvnek, társszerkesztője és alapítója több tudományos periodikának. 1988-tól 1993-ig tagja volt a Nemzetközi Lenau Társaságnak. Dunakeszin halt meg 2011. június 30-án. 2011. július 21-én a magyaróvári temetőben a Kolbai család kriptájába, fiatalon elhunyt felesége mellé temették.
1950. október 23.
75 éve halt meg Bécsben Wolf Béla gyógyszerész, politikus. Nezsideren született 1879. február 12-én. Középfokú tanulmányait Magyaróváron a piarista gimnáziumban és a győri bencés gimnáziumban végezte. 1897-ben érettségizett, majd gyógyszerészetet tanult a bécsi egyetemen. 1912-ben nezsideri gyógyszerészként konfliktusba keveredett a magyar hivatalokkal a német nyelv használata miatt. 1915-től katonai szolgálatot teljesített. 1918. november 18-án vezetésével Nezsideren megalakították a Német Néptanácsot, amely területi autonómiát követelt a nyugat-magyarországi németek számára. Ő alkotta meg a „Vierburgenland” elnevezést, ebből alakult ki Burgenland, az új osztrák tartomány neve. 1919 januárjában a magyar kormány megadta a németek lakta részek autonómiáját, a saint-germaini és a trianoni békeszerződés később Ausztriának ítélte ezt a területet. Wolf Bélát 1919. szeptember 1-jén Győrben őrizetbe vették magyarellenes izgatás és hazaárulás vádjával. A győri börtönből csak 1921 decemberében szabadult. 1922. július 15-től 1923. november 13-ig a Nagynémet Néppárt színeiben a burgenlandi tartományi gyűlés képviselője, 1923-1924 között Nezsider polgármestere volt. Szülővárosában nem kapott engedélyt gyógyszerár létesítésére, ezért 1925-ben Bécsbe költözött, ott vállalt állást egy patikában. 1937-ben Bécsben nyitotta meg saját gyógyszertárát „Vierburgenland-Apotheke” néven.
1975. október 27.
50 éve halt meg Budapesten Pulai Gábor István vegyészmérnök, mikrobiológus. Edvén született 1927. október 3-án. 1950-ben, a fővárosban szerzett vegyészmérnöki diplomát. Több budapesti kutatóintézet után 1953-ban került végleg Mosonmagyaróvárra az Országos Tejkísérleti Állomásra. Érdeklődése korán a mikrobiológia irányába fordult, amiről Budapesten is tartott előadásokat. A tejgazdasági mikrobiológia művelője és szervezője volt. Nemzetközi szaktekintélynek számított. Konferenciákon kiemelkedő színvonalon képviselte a hazai kutatást. A magyar tejipar ma is számos olyan eljárást ismer és használ, amelyet ő dolgozott ki. A helyi egyetemen tanított és dékán-helyettes is lett. Néhány évig a szegedi biológiai kutatóban dolgozott különféle kutatási témákon (pl. a szalámi mikrobiológiája). Földi maradványai a magyaróvári temetőben nyugszanak.
NOVEMBER
1950. november 6.
75 éve halt meg Mosonmagyaróváron Ruff Andor újságíró, kiadó. Lesvárpusztán született 1879. május 27-én. Az elemi iskolát Csákberényben kezdte, Székesfehérváron folytatta és a főreáliskolában kezdte el a középiskolát. 1893-ban Győrbe költözött a család, Ruff Andor itt tette le az érettségit a főreáliskolában. A budapesti egyetem bölcsészettudományi karán természettudományos és vegyészeti tanulmányokat folytatott, de történelmi és irodalmi előadásokat is hallgatott. 1902-ben a győri felsőkereskedelmi iskolában lett segédtanár, már ekkor költeményeket írt a „Győri Hírlap”-ba, a „Győri Vasárnapi Újság”-ba, a „Dunántúli Hírlap”-ba és más vidéki lapokba. 1905-ben a „Győri Hírlap” belső munkatársa lett, de hamarosan a „Győri Napló”-hoz ment át, s 1908-ig a lap felelős szerkesztőjeként dolgozott. 1908. szeptemberben vette át az akkor már hatodik évfolyamába lépett „Magyaróvári Hírlap”-ot, amelynek szerkesztője és kiadója lett. A hetilap nevét „Mosonvármegyé”-re változtatta, 1909-ben a lapvállalat megvette a magyaróvári Ligeti-féle nyomdát, 1910-ben a régi Czéh nyomdát, és az újságot saját műhelyben nyomták. Az I. világháború idején 26 hónapot töltött el frontszolgálatban, ez idő alatt felesége és munkatársai szerkesztették a lapot. 1918 őszén elvállalta a Moson megyei Nemzeti Tanács elnöki tisztét. E minőségében megfeszített erővel dolgozott a közbiztonság és a nyugat-magyarországi részek megmentése érdekében, de látva a küzdelem sikertelenségét, lemondott tisztéről. A Tanácsköztársaság idején a „Mosonvármegyé”-t papírhiányra hivatkozva betiltották, de rövidesen újraéledt, s egészen a II. világháború végéig szolgálta Mosonmagyaróvár és környéke lakosságát. Ruff igyekezett tartani magát a tisztességes újságírás szabályaihoz. Hírei pontosak, tárgyilagosak, kommentárjai mértéktartóak, szolidan konzervatívak, a nemzeti érzést és az emberi méltóságot tisztelőek voltak. Lelkesen szolgálta és pártolta Mosonmagyaróvár gyarapodását, a gimnázium fejlesztését, a vidéki közlekedés javítását és más közügyeket. is. Költeményeiből három kötetet jelentetett meg, egy tanulmánykötetet szerkesztett Moson megyéről, egyet pedig a táj mondáiról, regéiről. Választott tagja volt a vármegye törvényhatósági bizottságának, Magyaróvár képviselőtestületének, főtitkára a Magyaróvári Széchenyi Kaszinónak, alelnöke a Magyarországi Vidéki Lapok Országos Egyesületének, a Mosonmegyei Múzeum Egyesületnek és a Magyaróvári Színpártoló Egyesületnek, elnöke a Magyaróvári Iparos és Kereskedő Körnek. Szabadidejében, rovar, főleg lepkegyűjtéssel is foglalkozott. A Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményében több általa gyűjtött példány is megtalálható. Tagja volt a Magyar Rovartani Társaságnak is, 1937-ben ás 1938-ban a társaság jegyzője volt. 1945 után visszavonult a közélettől. Síremléke a magyaróvári temetőben van.
1875. november 13.
150 éve halt meg Magyaróváron Windisch Alajos piarista szerzetestanár. Kertesen született 1802. október 24-én. 1820-ban Privigyen öltözött be a szerzet ruhájába, 5 év múlva Vácon tett fogadalmat és 1826 október elején szentelték pappá. Már 1823-ban Magyaróvárra helyezték, ahol egy évig a nyelvtan tanára volt. 1824-től 1827 végéig Vácon, Nyitrán, majd Pozsony-Szent-Györgyön hallgatott teológiai stúdiumokat. 1828-tól először Léván, majd 1830-ig Pesten volt középiskolai tanár. 1831-től öt éven keresztül tartózkodott Magyaróváron, nyelvtant és más humán (nyelvi-irodalmi) tárgyakat tanított. 1837-től először Sátoraljaújhelyen, 1842-ben Nagyszebenben, 1843-ban ismét Magyaróváron, 1844-től 1846-ig Szegeden tanított. 1847/48-ban Kecskeméten a novíciusok előkészítő tanára. 1849-ben Budán már két nyelv doktora és a gimnázium professzor-rektora. A szabadságharc idején tanúsított szimpátiája miatt a pesti iskolába helyezték. 1851-1854 között Veszprémben volt helyettes rektor, igazgató, spirituális, a görög és német nyelv tanára. A sok várost és iskolát megjárt tudós szerzetes 1855-től haláláig, húsz éven keresztül tanított ismét Magyaróváron, mint igazgató-rektor, a történelem, a földrajz és a német nyelv tanára. Földi maradványai a magyaróvári köztemető piarista sírkertjében nyugszanak.
1975. november 18.
50 éve halt meg Budapesten Zorkóczy Béla gépészmérnök. Mosonban született 1898. március 27-én. Oklevelét a budapesti műegyetemen 1924-ben szerezte. Németországi tanulmányútja után az egyetem mechanikai technológiai tanszékén lett tanársegéd (1924-1932), majd adjunktus (1932-1934). 1934-től 1937-ig a Hubert és Sigmund Acél- és Fémárugyár gyárfőnöke, 1937-től műszaki igazgatója, 1941-től 1944-ig vezérigazgatója. 1945-1950-ben a Magyar Gyufaipari Rt. műszaki igazgatója volt, 1950-től a Vasipari Kutató Intézetben osztályvezető, majd 1966-ig tudományos tanácsadó. Ezzel párhuzamosan 1950-től a mechanikai technológiai tanszék vezetője a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen, ahol nyugdíjazásáig működött (1969). Szakterületének, a mechanikai technológiának számos ágában (fa-, papír, textil- és fémipar, hegesztés-technika, anyagvizsgálat) folytatott eredményes gyakorlati és kutatómunkát. Tagja volt egyebek mellett a Kohó- és Gépipari Minisztérium Műszaki Tanácsának (1952-1957, 1969-1973), 1951-től haláláig az MTA Műszaki Osztálya különböző bizottságainak, Munkásságáért 1956-ban Kossuth-díjat, 1958-ban Bánki Donát-díjat kapott, 1974-ben a miskolci egyetem díszdoktorrá avatta. 1976-ban, halála után a műszaki tudományok doktora címet kapta.
1975. november 19.
50 éve halt meg Budapesten Pordányi Ödön katonatiszt, mezőgazdász, topográfus. Magyaróváron született 1907. február 15-én. Polgári iskoláit 1918-1922 között Miskolcon és Salgótarjánban végezte. 1925-ben tett érettségi vizsgát a győri felsőkereskedelemi iskolában. 1925-1928 között a Magyaróvári Gazdasági Akadémia hallgatója volt. Az akadémia befejezése után rövid ideig a mosonszentmiklósi Wenckheim uradalomban dolgozott. A nehéz gazdasági helyzet miatt a katonai pályát választotta, az egri Vámőrtiszti Iskola növendéke lett. 1930-ban hadnagy, 1933-ban főhadnagy, 1939-ben századossá léptették elő. 1936-ban topográfiai tanfolyamot végzett. 1940-ben a Honvéd Térképészeti Intézet munkatársaként részt vett Észak-Erdély katonai felmérésében. 1944 végétől Léván az újoncképző zászlóaljnál szolgált, innen Németországa vitték, ahol 1945 április végén amerikai fogságba esett. Szabadulása után 1947-ig a Honvéd Térképészeti Intézet nyugatra hurcolt anyagának felkutatásával foglalkozott. 1955-ig dolgozott a többek között az Országos Földhivatalban valamint az Élelmiszer-ipari Gépjavító Vállalatnál is. 1955-1958 között a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat topográfiai osztályának vezetője volt.
1875. november 25.
150 éve született Kassán Benczúr Elek mezőgazdász, biológus, grafikus. 1895-ben végzett Kassán a gazdasági tanintézetben. Ezt követően párhuzamosan tanult Budapesten állatorvostant és Magyaróváron a gazdasági akadémián. 1898-1904 között gazdasági segédtanár, majd tanársegéd volt a Magyaróvári Gazdasági Akadémián. Mezey Gyula tanszékén állattannal, kertészettel és szőlészettel foglalkozott. 1904-től Budapesten a Magyar Rovartani Állomás munkatársa, 1919-től vezetője volt. Cikkei, rajzai többnyire „Kísérletügyi Közlemények”-ben és a „Köztelek”-ben jelentek meg, de emellett szakkönyveket is illusztrált. Az egyik legjelentősebb hazai rovarillusztrátor volt. Rajztehetsége már a magyaróvári évek alatt megmutatkozott, ahol számos karikatúrát is készített. Budapesten halt meg 1923. szeptember 10-én. A Farkasréti temetőben temették el, de síremlékét időközben felszámolták.
1850. november 29.
175 éve született Magyaróváron Pataki Imre festőművész, szobrászművész. Középiskoláit szülővárosában és Győrött végezte. 1867-től 1870-ig a bécsi képzőművészeti akadémián, 1870-1871-ben ösztöndíjjal Münchenben tanult. 1871-től több kecskeméti iskola rajztanára (piarista főgimnázium, református főgimnázium), az 1875-ben megnyílt polgári iskolának egyik szervezője és rajztanára volt. Létrehozója (1887-) és első igazgatója volt az alsó fokú ipar- és kereskedelmi iskolának. Több iparostanonc-kiállítást szervezett, az 1901. évi országos kiállítás előkészítésében is tevékenyen részt vett. Része volt a kecskeméti Iparos Otthon létrehozásában. Közel 200 táj- és zsánerképet mutatott be 1909. évi kecskeméti gyűjteményes kiállításán, s szerepelt a Nemzeti Szalon jubiláris kiállításán is. Nevét a pusztaszeri ezredéves emlékoszlop tervezése tette ismertté, de ő készítette a kecskeméti Szentháromság temető kálváriáját, a nagytemplomban elhelyezett, az 1848-49. évi szabadságharcot megörökítő reliefet és alkotott magyar zsánerszobrokat is. Több művészeti és ipari vonatkozású cikket írt főként kecskeméti folyóiratokba, tankönyvet írt iskolák számára és előadásokat tartott a város egyesületeiben. Kecskeméten halt meg 1910. március 31-én.
DECEMBER
1925. december 1.
100 éve született Magyaróváron Sárfalvi Béla tanár, földrajztudós. A győri bencés gimnáziumban érettségizett. 1950-ben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen földrajz-történelem szakos tanári oklevelet szerzett. 1950-től 1953-ig a budapesti egyetem földrajzi intézetében tanársegéd, 1953-1962 között a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Csoportjánál tudományos munkatárs. 1965-66-ban Ford ösztöndíjjal tanulmányutat tett az USA-ban. 1967-1987 között a budapesti egyetem Regionális Földrajzi Tanszékén docens, 1988-90-ben tanszékvezető egyetemi tanár. 1978-ban Bajorországban volt vendégkutató, 1979-ben pedig a New-Yorki Állami Egyetemen tanár. 1993-tól haláláig az ELTE doktori iskolájában a földrajzi alprogram vezetője. Főként az Alföld mezőgazdaságával, Magyarország népesség- és településföldrajzával, az oktatás területi kérdéseivel, a világgazdaság hazai hatásaival és az urbanizáció és népességföldrajz összefüggéseivel foglalkozott. Jelentős a tudományszervezői, tankönyvírói, oktatói munkássága is. 1964-ben a földrajztudomány kandidátusa, 1987-ben a földrajztudomány doktora címet nyerte el. Több földrajzi társaság vezetőségében vett részt. Budapesten halt meg 2000. február 29-én.
1800. december 27.
225 éve született Fülesen Grainer János római katolikus pap. Középfokú tanulmányait Sopronban végezte, Szombathelyen filozófiai, majd Győrben teológiai tanulmányokat végzett. 1825. szeptember 3-én Győrben szentelték pappá. 1829-ben, Lébényben és Szilban letöltött egyházi szolgálat után lett Mosonszentjános káplánja. 1835-1879 között volt Horvátkimle plébánosa, de haláláig hívei rendelkezésére állt, segítette munkájában utódját Mersich Máté plébánost. 1857-ben a a Mosoni Esperesi Kerület helyettes főesperésévé nevezték ki, 1878-ban a Szent László Kollégium tagjai közé választották. Lelkipásztori munkája mellett, az 1840-es évek elején a községben faiskolát létesített. Több évtizeden keresztül kezdeményezésére és támogatásával többszáz gyümölcsfacsemetét osztottak szét a helyi lakósok között. Hangsúlyt helyezett arra is, hogy a szakszerű gyümölcstermesztést a fiatalabb nemzedék mind jobban elsajátítsa. Tevékenységéről a korabeli sajtó több ízben is beszámolt. Ez irányú munkásságát az Országos Magyar Gazdasági Egyesület 1843-ban ezüstéremmel ismerte el, 1876-ban pedig megkapta a koronával ékesített arany érdemkeresztet is. Horvátkimlén halt meg 1892. július 16-án. Földi maradványai a horvátkimlei temetőben nyugszanak.
2000. december 30.
25 éve halt meg Mosonmagyaróváron Kovalszki Sándor géplakatos, tanácselnök. Ácson született 1921. december 26-án. Lengyel származású édesapja az I. világháborúban került Bécsbe, ahol kitanulta a szíjgyártó mesterséget, később az Ácsi Cukorgyárban dolgozott. Kovalszki Sándor 1940 és 1945 között géplakatos mesterséget tanult. Előbb a Győri Vagongyárban dolgozott, s részt vett a Tisza-híd építésében, amiért kitüntetést kapott. 1950-től 1952-ig az MSZT megyei titkára volt, 1952-től a Győr-Sopron Megyei Tanács ellenőrzési csoportját vezette. A budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen elvégezte az üzemgazdaságtan továbbképző általános ipari tagozatát, amely technikusi képesítést nyújtott. 1954-ben nevezték ki a Mosonmagyaróvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága elnökének. Ezt a tisztséget 1976. április 30-ig, nyugdíjba vonulásáig töltötte be. 1966 és 1970 között a Politikai Főiskolán politikai gazdaságtanból, nemzetközi kapcsolatokból és filozófiából diplomázott. Vezetése alatt Mosonmagyaróváron 3000-nél több lakás, számos közintézmény (Kossuth Lajos Gimnázium és Kollégium, Móra Ferenc Általános Iskola, Szakmunkásképző Intézet, MOFÉM - telepi iskola, rendőrség, biztosító, járóbeteg-rendelő, két óvoda stb.) épült, illetve bővült (kórház), s ekkor indult meg a város lendületes fejlődése az 1960-as években. Számos kitüntetése közül számára a legkedvesebb az 1979-ben kapott Mosonmagyaróvár Város Díszpolgára kitüntetés volt.